Oldalak

2012. május 7., hétfő

Kidőlve

frontok közt - írhatnám. Lenne is témám, kicsit mérgelődős, más örömteli, de csak ülök és olvasgatlak benneteket. Ahogy mondani szokták: nézek ki a fejemből, nagyon hosszú volt  a mai nap (is). Azért a türelmetlenségemről egyetlen mondat: a sok gaz közül azt hiszem mégis törnek elő a virágok: kúpvirág és az annyira várt kukacvirág. Úgy látom a kertészkedéssel a türelmet is tanulni kell!!

S amik a múltkori bejegyzésből kimaradtak (s remélem jó fotókat válogattam) - Pállék cserepei




Bejegyezte: dátum:

2 megjegyzés:

  1. Edit2012. május 7. 20:24

    Igen a türelmet jól írtad, bár én azt látom, hogy a kertészkedés tanít a türelemre. Eszembe jut mikor a kosarakat tanultam fonni. Az is tanított. Kitartásra, türelemre. Talán az alkotás a legjobb tanítómester. Alkotás közben az ember önmagával/ban van.
    A kertészkedés is ilyen. Alkotunk. Új és új életet.

    VálaszTörlés
  2. Holdgyöngy2012. május 8. 7:30

    Én is ezt a magával levést tapasztaltam amikor üveget festettem. Szólt a háttérben valami indián zene, s az ember szállt, miközben a keze járt, de a lelke repült, s kalandozott.

    VálaszTörlés

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)