Velemérben kirándultunk, a család a templomot csodálta, én meg közben temetőztem. (Érdekes sírfák találhatók a temetőben. Olvastam róluk, most élőben láthattam-fotózhattam.)
Aztán betétünk Dávid Éva keramikushoz a habán kerámiák miatt, s derutai eredetű majolikára (is!!) leltünk.
Megörültem, gondoltam, aki kíváncsi rájuk, most megtudhatja, már nem kell odáig utaznia, hogy megismerhesse, legalább az egyik fajtáját, s ha kedve van meg is vásárolhassa.
S az ember maradjon hű magához: a ház asszonyának cicája és a figyelmeztető tábla. (Aki a habán kerámiákra is kíváncsi nézze meg élőben, nem fog csalódni!)
S akik nélkül nem juthattunk volna el ide!
Veleméren mi is a templomot néztük meg, de most már bánom, hogy a temetőbe nem mentünk be! Az Őrség tele van jobbnál jobb fazekasokkal, én vagyonokat tudtam volna otthagyni. Szerencsére motorral voltunk, az meg nem nagyon kerámia-kompatibilis. :(
VálaszTörlésA templomot már sokszor láttam, hallgattam az előadást is, nekem most a temető volt a fontos, s az sem mellékes közben kisebbikre vigyáztunk.
VálaszTörlés