Reményik Sándor: A szépség próbája
Egy könnycsepp szállt fel valaki szemébe,
Mint aranyfelleg alkonyati égre.
Mint aranyfelleg alkonyati égre.
Mert dal szállt fel egy másik szív tövéből,
Örvényes, néma, feneketlen mélyről.
Örvényes, néma, feneketlen mélyről.
A dal kérdezett: igaz dal vagyok?!
A könnycsepp igazolt és ragyogott.
A könnycsepp igazolt és ragyogott.
Úgy ragyogott, mint egy gyémánt-pecsét,
Átragyogta a költő kételyét.
Átragyogta a költő kételyét.
A költeményen és a könnyön át
A Szépség találta meg önmagát
A Szépség találta meg önmagát
(Nekem összetartoznak.)
s csendben megkérdezném: milyen évszak van most?
negy evszak van:) ngyon szepek a fotok!
VálaszTörlésSzépen elkapott pillanatok. S válaszolva a kérdésre: a kép alapján őszre saccolnék, viszont nálam is vannak hasonló területek a birtokon, így bizton állíthatom, hogy a nyár kellős közepén járunk, pára és fülledtség van, ma egy kis szélviharral:))
VálaszTörlésNagyon jól sikerült képek!
VálaszTörlésÉs: van egy érzésem, ezt az esős, kicsit hűvösebb időt vissza fogjuk mi még sírni augusztusban ! Sajnos...
gy hullik a diófa levele, mint októberben szokott, s csak szedjük, szedjük. (Meg a szomszédok is, s hallgatom.) Ma napsütésre ébredtünk, egészen furcsa volt.
VálaszTörlésAz első képen olyan a levelek tövénél megpihenő vízcsepp, mint a gyémánt. Egy ékszer is lehetne.
VálaszTörlésIgen, nekem is ez tűnt fel.Vannak néha ilyen csodák a természetben.
TörlésMesések a fotók és hozzá a vers is. Valami megtámadta a leveleket, valószínűleg azért hullik.
VálaszTörlés