Esztergom
Pacsa felé
Hosszúpereszteg
Útközben fotóztam ezeket szobrokat, kereszteket. Valahogy elmaradtak ezek a fotózások, valahogy szivárog el az erőm. Bár az időjárás most mellettem van, akkor is fáradok. nagyon. Sok volt hetek óta a mászkálás, a beázás miatti futkosás, az állandó szellőztetés, gépkiürítés(nedvességelszívó), most már burkolót hívtam, mert a parketta nem akar visszalapulni, ki tudja mennyi víz folyt alá.
Ami nem jó hír, cukros lettem, sejthető volt, most diétázni kell, gyógyszert szedni, holott még a papírokat sem volt időm-erőm elolvasni, két napja csak alszom, alszom. Azt tudni kell, hogy éjszakánként 5 óra a rekordom, ezt sokáig nem lehet bírni. Lehet homeopátiás szer vagy altató, egyformán nem használ. Ki- vagy lemerültem.
Tisztogatom a kertet, a sok eső óriásokat növesztett sok növényből, sok túlszaporodott. Füvet is folyamatosan kellene nyírni. Gondolom az másoknál is így van, ez nem vigasztal, ez az én terhem. (Már a Zsebi kertnél, néha a ház előtt, akkor is, ha a nagyja az uramé, csak most az a fűnyíró is elromlott).
Szinte olvasni sem tudok a kimerültségtől, filmet is jól kifogtam az este, abba is hagytam, hiába nagy rendező filmje. Pasolinihez gondolom hangulat kell, vagy én nem vagyok vele egy hullámhosszon, van filmje, aminek többször kezdtem neki, mindig egy bizonyos résznél hagyom ott.
Elővettem ill. múltkor beugrott egy dallam, indiai spirituális zene, ún. bhajans, azt hallgatom, megnyugtat. Kár, hogy az nincs meg, ami a legkedvesebb, nincsenek itt velem a kazetták, a kihozott tokokban más zenék voltak. (A rendes zenehallgató...)
Azért ennyire elkeseredett nem vagyok, ez most pillanatnyi hangulat, mert találko szépet magam körül, de most valahogy ezek kerültek elő.
Hosszúpereszteg
Útközben fotóztam ezeket szobrokat, kereszteket. Valahogy elmaradtak ezek a fotózások, valahogy szivárog el az erőm. Bár az időjárás most mellettem van, akkor is fáradok. nagyon. Sok volt hetek óta a mászkálás, a beázás miatti futkosás, az állandó szellőztetés, gépkiürítés(nedvességelszívó), most már burkolót hívtam, mert a parketta nem akar visszalapulni, ki tudja mennyi víz folyt alá.
Ami nem jó hír, cukros lettem, sejthető volt, most diétázni kell, gyógyszert szedni, holott még a papírokat sem volt időm-erőm elolvasni, két napja csak alszom, alszom. Azt tudni kell, hogy éjszakánként 5 óra a rekordom, ezt sokáig nem lehet bírni. Lehet homeopátiás szer vagy altató, egyformán nem használ. Ki- vagy lemerültem.
Tisztogatom a kertet, a sok eső óriásokat növesztett sok növényből, sok túlszaporodott. Füvet is folyamatosan kellene nyírni. Gondolom az másoknál is így van, ez nem vigasztal, ez az én terhem. (Már a Zsebi kertnél, néha a ház előtt, akkor is, ha a nagyja az uramé, csak most az a fűnyíró is elromlott).
Szinte olvasni sem tudok a kimerültségtől, filmet is jól kifogtam az este, abba is hagytam, hiába nagy rendező filmje. Pasolinihez gondolom hangulat kell, vagy én nem vagyok vele egy hullámhosszon, van filmje, aminek többször kezdtem neki, mindig egy bizonyos résznél hagyom ott.
Elővettem ill. múltkor beugrott egy dallam, indiai spirituális zene, ún. bhajans, azt hallgatom, megnyugtat. Kár, hogy az nincs meg, ami a legkedvesebb, nincsenek itt velem a kazetták, a kihozott tokokban más zenék voltak. (A rendes zenehallgató...)
Azért ennyire elkeseredett nem vagyok, ez most pillanatnyi hangulat, mert találko szépet magam körül, de most valahogy ezek kerültek elő.
Mindig heleyt kell adni az uj erzesnek, en is kiirom a rosszat magambol..altalaban amikor irom, mar jol vagyok.
VálaszTörlésRemelem hamarosan beallitodsz, akkor mar konnyebb rendben tartani a cukrod.
En konyvekkel vagyok ugy, most is vn egy aminek mr hatodszor futottam neki, aztn leteszem:)
Jobbulast, puszillak!
Az utolsó mondaton van a lényeg! Sok szép van körülötted, és biztos vagyok benne hogy hamarosan csak azt fogod látni! Így legyen!
VálaszTörlésAnnyira elcsépelt mondás, de leírom: Egyszer fenn egyszer lenn jár velünk a nagy kerék...
VálaszTörlésAdj időt magadnak - már előbb is írtam, vállalj kevesebbet. Aztán majd csak megoldódik minden...És ne felejtsd el, hogy nem 35 éves vagy. Ne várj magadtól olyan teljesítményt, amilyenre hajdanában képes voltál. Ezeket a mondatokat naponta ismétlem önmagamnak.
örülök, hogy írtál hozzám! hülyeség tanácsot adni, az én tapasztalatom, hogy nézőpont kérdése minden. Ha azt akarom és mondom is magamnak, igenis mindennek ellenére jól vagyok, mi történhet? akkor jobb is lesz szinte azonnal. Tudom, hogy nem könnyű, száz depiből másztam már ki ilyen gondolatokkal, most is már kezd fojtogatni, az egészségem is labilis. De muszáj csinálni, és amíg tudja az ember csinálni, nagyobb baj nincs. Meg aztán te nem is vagy egyedül, úgy vettem ki... mi lenne, ha egyedül lennél? éjjel, mikor fölébredsz a rossz gondolatokra és úgy érzed, nincs segítség? na most kemény voltam? sok jót kívánok
VálaszTörlés