Esztergom
Pacsa felé
Hosszúpereszteg
Útközben fotóztam ezeket szobrokat, kereszteket. Valahogy elmaradtak ezek a fotózások, valahogy szivárog el az erőm. Bár az időjárás most mellettem van, akkor is fáradok. nagyon. Sok volt hetek óta a mászkálás, a beázás miatti futkosás, az állandó szellőztetés, gépkiürítés(nedvességelszívó), most már burkolót hívtam, mert a parketta nem akar visszalapulni, ki tudja mennyi víz folyt alá.
Ami nem jó hír, cukros lettem, sejthető volt, most diétázni kell, gyógyszert szedni, holott még a papírokat sem volt időm-erőm elolvasni, két napja csak alszom, alszom. Azt tudni kell, hogy éjszakánként 5 óra a rekordom, ezt sokáig nem lehet bírni. Lehet homeopátiás szer vagy altató, egyformán nem használ. Ki- vagy lemerültem.
Tisztogatom a kertet, a sok eső óriásokat növesztett sok növényből, sok túlszaporodott. Füvet is folyamatosan kellene nyírni. Gondolom az másoknál is így van, ez nem vigasztal, ez az én terhem. (Már a Zsebi kertnél, néha a ház előtt, akkor is, ha a nagyja az uramé, csak most az a fűnyíró is elromlott).
Szinte olvasni sem tudok a kimerültségtől, filmet is jól kifogtam az este, abba is hagytam, hiába nagy rendező filmje. Pasolinihez gondolom hangulat kell, vagy én nem vagyok vele egy hullámhosszon, van filmje, aminek többször kezdtem neki, mindig egy bizonyos résznél hagyom ott.
Elővettem ill. múltkor beugrott egy dallam, indiai spirituális zene, ún. bhajans, azt hallgatom, megnyugtat. Kár, hogy az nincs meg, ami a legkedvesebb, nincsenek itt velem a kazetták, a kihozott tokokban más zenék voltak. (A rendes zenehallgató...)
Azért ennyire elkeseredett nem vagyok, ez most pillanatnyi hangulat, mert találko szépet magam körül, de most valahogy ezek kerültek elő.
Útközben fotóztam ezeket szobrokat, kereszteket. Valahogy elmaradtak ezek a fotózások, valahogy szivárog el az erőm. Bár az időjárás most mellettem van, akkor is fáradok. nagyon. Sok volt hetek óta a mászkálás, a beázás miatti futkosás, az állandó szellőztetés, gépkiürítés(nedvességelszívó), most már burkolót hívtam, mert a parketta nem akar visszalapulni, ki tudja mennyi víz folyt alá.
Ami nem jó hír, cukros lettem, sejthető volt, most diétázni kell, gyógyszert szedni, holott még a papírokat sem volt időm-erőm elolvasni, két napja csak alszom, alszom. Azt tudni kell, hogy éjszakánként 5 óra a rekordom, ezt sokáig nem lehet bírni. Lehet homeopátiás szer vagy altató, egyformán nem használ. Ki- vagy lemerültem.
Tisztogatom a kertet, a sok eső óriásokat növesztett sok növényből, sok túlszaporodott. Füvet is folyamatosan kellene nyírni. Gondolom az másoknál is így van, ez nem vigasztal, ez az én terhem. (Már a Zsebi kertnél, néha a ház előtt, akkor is, ha a nagyja az uramé, csak most az a fűnyíró is elromlott).
Szinte olvasni sem tudok a kimerültségtől, filmet is jól kifogtam az este, abba is hagytam, hiába nagy rendező filmje. Pasolinihez gondolom hangulat kell, vagy én nem vagyok vele egy hullámhosszon, van filmje, aminek többször kezdtem neki, mindig egy bizonyos résznél hagyom ott.
Elővettem ill. múltkor beugrott egy dallam, indiai spirituális zene, ún. bhajans, azt hallgatom, megnyugtat. Kár, hogy az nincs meg, ami a legkedvesebb, nincsenek itt velem a kazetták, a kihozott tokokban más zenék voltak. (A rendes zenehallgató...)
Azért ennyire elkeseredett nem vagyok, ez most pillanatnyi hangulat, mert találko szépet magam körül, de most valahogy ezek kerültek elő.
