Szécsiszigeten jártunk

S másnap elmentünk megnézni kedvenc tavunk elkészült hídját.

 Acélból készült.Nekem egy horgásztavon olyan idegen volt. Mutatni jól mutat, s volt forgalma is.

A tó azért őrizte vagy hozta a régi hangulatot is. Hazafelé csodás felhőjátékban volt részünk.

Érdekes a földig nyúló felhő.

Ritka látvány ennyi gólya egy fészekben. Gondolom a tó közelsége táplálékot is jelent nekik. Szerettük a négyesüket nézni.

Most látom,

hogy régóta nem olvastam bejegyzéseket. Elnézést. Ez van, vagy legyen már: ez volt.

Erdőművészet

 Hetekkel korábbiak a fotók. A rózsaszín virágot ismeri valaki? Egy tisztás szélén volt, egyedül. A virágzata mályva, de levelei ki tudja?  Szép volt ott a fenyők tövében.A lekaszált út szélére egy kis napsugarat hozott.

 

 Mint egy műalkotás...

 Viaskodó sárkányok, amúgy szelíd fenyők ágai

Nagy itt a készülődés, a vadászfesztiválok országos megnyitója itt lesz augusztusban. Amúgy erőnlét mérő erdő. Volt, hogy kijöttünk, s fele útról visszafordultunk, nem bírtam. Máskor végigjártam, s ezzel sikerélményem lett. Csak Zsebi bírja egyre kevésbé...

S most jöjjön egy "pletykás könyv". Sose felejtem amikor Szabó Magda régimódi történetét titulálta annak vagy jó 4 évtizede egy furcsa magyar tanár. Megdöbbentem. Szóval egy ház története a lakói élete alapján. Minden csak nem pletykás könyv, de megismerünk életutakat, sorsokat, a kort amelyben éltek. S mögöttük ott van egy ház, ahol laktak, éltek, születtek, ahol és ahova házasodtak. Hétköznapi embereket, s "nagy" embereket, akiket dicsőségük múltán valahogy elfeledett a világ. S megismerjük az elmúlt század egy kis részét is, egy ház sorsán keresztül.Nem könnyű olvasmány, de szép lassan megéri elolvasni..

Amúgy a szerző Budapest történész is, kisujjában a város története.Ttetszett, ahogy utánakeresett egyes személyeknek, jó kis nyomozások voltak, tanulhatunk tőle. S némi forrásismeretre is szert tehetünk, mi civil olvasók. S ha nem is vagyunk budapestiek, akkor is élményt, korrajzot ad.

A felhők mögül kisüt a nap

 

 Kommentekre válaszolás helyett: köszönöm mindenkinek az aggódást, a biztató szavakat. Íme hoztam a letöltött, s elmaradt fotókat. Majd lesznek még.

 

 

 Cserszömörcéék. Egy kertlátogatáson valaki mondta, hogy vágjam vissza tövig. Nem mertem megtenni, pedig e visszametszéssel is szép lett, dús és a levelek színe is biztató.

 

   Szegény iringók kevés csapadékot, vizet kaptak. Pedig ígéretesek voltak. Így is öröm a jelenlétük.

 Kokárdák a kerítés előtt

 

 

A kert sarkában e csodaszép dupla virágú mályva

  Pókliliom

 

 

   Petra írta metsszük meg alaposan. Nem mertem, Fele kurta lett, fele hosszabb. A kurta nőtt erősebbre, szóval a tanulság: nem szabad sajnálni. Ezek a fejek hatalmasak. Az eső jól ledöntögette, megtépázta szegényt.

--- és a ház előtt

Majd jövök, kezd kisütni a nap. Ölelés mindenkinek. nagy, nagy ölelés.

Régebben ezret fotóztam,

most a gépen van ezer fotó. Letöltetlen. Nálam ez már a vég kezdete. A mai nap is megtette a magáét. Már sírni sem tudtam.

Legalább a nap süt...

...és a múltkor

megszárítottam a hajam. Nem BE hanem meg, csak száraz legyen. Ne fusson. Gyűlölök hajat szárítani. Mobilról írni nem szeretek...

S mindez úgy sikerült, hogy az eredmèny egész jól sikerült. Két napig míg újabb izzadás be nem dauerolta, s lobáncás nem lett ismét. S ez miért szenzáció? Mert nőnek érezhettem magam ismét. Nem betegnek, annak gondjaival, nem a problémákkal sújtott embernek . Nőnek.

Most látom a bejegyzést

elfeledtem közreadni. Nehéz napok vannak mögöttünk. Gyerekem külföldre akar menni dolgozni. Jajgatok , ne! Aztán eszembe jutott mi is összejárunk erdőt, vaddisznók járta helyeket, tehéncsorda
dagasztotta àtjàrókat, tavakat. Soha semmi nem ért. Hol csípett meg bitangul egy bogár  kertben, a bentiben.

Ennyit az ember félelmeiről. Mindig apám mondása van előttem. Évtizedek tapasztalatával a hàta mögött: ami az embernek meg van írva az történ ik. Ő így látta, élte meg 92 évig.

Adtak egy antibiotikumot, lórugás. Kikészít. Harmatgyenge vagyok amúgy is. Nyár van.