kívánok szeretettel minden kedves blogolvasónak, erőben, egészségben, gazdagságban, vidámságban, s legfőképpen szeretetben!
2018. december 31., hétfő
BÚÉK
kívánok szeretettel minden kedves blogolvasónak, erőben, egészségben, gazdagságban, vidámságban, s legfőképpen szeretetben!
2018. december 30., vasárnap
Egy film, egy könyv
Egy férfi, aki tetszik nekem
Régesrégi: Belmondoval és Annie Girardot-val. Mondjam még?
Valami jó filmet kerestem, amúgy sok Poirot film is fent van a JouTobe-on.
S jöjjön egy könyv is, ami szép és nehéz olvasmány -vagy ki tudja?- a maga módján. Én ajánlani tudom csak.
Régesrégi: Belmondoval és Annie Girardot-val. Mondjam még?
Valami jó filmet kerestem, amúgy sok Poirot film is fent van a JouTobe-on.
S jöjjön egy könyv is, ami szép és nehéz olvasmány -vagy ki tudja?- a maga módján. Én ajánlani tudom csak.
2018. december 29., szombat
Macskaúr
5 éve hagyott ittt minket, december 26-án reggelre. Elment az örök vadászmezőkre, ahol a gazda mindig vele volt, nem kellett rá várnia hol rövidebb, aztán meg hosszabb időkre. A végén száműzte ugyan falura, de ezzel visszaadta neki igazi macskalétét. Amivel bizony nagyon hamar megtanult élni.
Utolsó emlékem róla: ülök a kanapén az olvasósarkomban, Miska ölemben alszik, s simogatom. Bundájának selymes tapintását, annak emlékét örökre itt hagyta nekem.
Kimentem a kertben, van ott lent, ahová eltemettük egy macskamécses, meggyújtottam, elmondtam neki, hogy mennyire szerettem. (S ha már ott jártam Mózsihoz is volt pár mondatom, a Mózsihoz aki színes egyéniségével hagyta itt emlékét nálunk, s csak 10 hónapig élvezhettük társaságát vagy uralmát? Uralmát, amit örömmel szolgáltunk ki, mert élvezet volt figyelni ahogy tette-vette magát. Ő és Miska a leghosszabban és a legrövidebb ideig velünk élő macska volt eddig a legnagyobb szerelem, szívfájdalom és emlék, nekem, nekünk.)
Nem igaz, hogy nem szeretem a ház népét. Én is tudok szeretni, mint minden élőlény, de nem kritika nélkül. Csak azt szeretem, aki szeretetre méltó. Érzelmeimnek nem adok hangos, látványos kifejezést. Aki nem érti meg csendes dorombolásomat, az nem méltó rá, hogy értelmes, jó ízlésű állatok ragaszkodjanak hozzá. Aki nem tud sokáig hallgatagon egy helyben ülni, az nem érdemli meg a társaságomat. Akinek mindig csak bravúros mutatvány kell, aki nem éri be a természetes mozdulatok egyszerű szépségével, az sohasem szerezheti meg a macska rokonszenvét. Aki mindig valami újat követel, aki folyton a változatosságot, az izgalmat hajszolja, aki nem kedveli a békét, az egyensúlyt, az állandóságot, aki azt hiszi, hogy mindig cselekedetekkel kell bebizonyítania létjogosultságát, aki nem ismeri a tűnődés szépségét, annak sohasem lesz hű macskája. Aki az élet felületes örömeit kergeti, annak a macska hátat fordít. Akit a macskák szeretnek, silány ember nem lehet.
Még egy háziállattal is milyen bonyolult a kapcsolat. Igaz, egy macska nem egyszerűen háziállat, sokkal több annál. Házi isten, régmúlt idők pogány istene. Vagy legalábbis királynő.
Soha ne becsüld alá azt a megnyugvást, amit egy macska adhat -
nincsenek szavai, de apró érintéseivel, bökdöséseivel, odabújásaival
kimutatja irántad érzett szeretetét - és megpróbálja elterelni a
figyelmedet a bánatodról.
Utolsó emlékem róla: ülök a kanapén az olvasósarkomban, Miska ölemben alszik, s simogatom. Bundájának selymes tapintását, annak emlékét örökre itt hagyta nekem.
Kimentem a kertben, van ott lent, ahová eltemettük egy macskamécses, meggyújtottam, elmondtam neki, hogy mennyire szerettem. (S ha már ott jártam Mózsihoz is volt pár mondatom, a Mózsihoz aki színes egyéniségével hagyta itt emlékét nálunk, s csak 10 hónapig élvezhettük társaságát vagy uralmát? Uralmát, amit örömmel szolgáltunk ki, mert élvezet volt figyelni ahogy tette-vette magát. Ő és Miska a leghosszabban és a legrövidebb ideig velünk élő macska volt eddig a legnagyobb szerelem, szívfájdalom és emlék, nekem, nekünk.)
Nem igaz, hogy nem szeretem a ház népét. Én is tudok szeretni, mint minden élőlény, de nem kritika nélkül. Csak azt szeretem, aki szeretetre méltó. Érzelmeimnek nem adok hangos, látványos kifejezést. Aki nem érti meg csendes dorombolásomat, az nem méltó rá, hogy értelmes, jó ízlésű állatok ragaszkodjanak hozzá. Aki nem tud sokáig hallgatagon egy helyben ülni, az nem érdemli meg a társaságomat. Akinek mindig csak bravúros mutatvány kell, aki nem éri be a természetes mozdulatok egyszerű szépségével, az sohasem szerezheti meg a macska rokonszenvét. Aki mindig valami újat követel, aki folyton a változatosságot, az izgalmat hajszolja, aki nem kedveli a békét, az egyensúlyt, az állandóságot, aki azt hiszi, hogy mindig cselekedetekkel kell bebizonyítania létjogosultságát, aki nem ismeri a tűnődés szépségét, annak sohasem lesz hű macskája. Aki az élet felületes örömeit kergeti, annak a macska hátat fordít. Akit a macskák szeretnek, silány ember nem lehet.
Még egy háziállattal is milyen bonyolult a kapcsolat. Igaz, egy macska nem egyszerűen háziállat, sokkal több annál. Házi isten, régmúlt idők pogány istene. Vagy legalábbis királynő.
Az úgy volt,
hogy volt egy "ajándékunk", amit előválogatás után tovább vittünk volna. Viszont az előválogatók rácsaptak, tehát borult az ajándékozási rend. Megálltunk egy benzinkútnál, hogy vegyünk egy csokoládét, akkor már.
Mi többfelé megyünk, vagyunk ilyenkor, tehát többfelé pakoltam, de Murphy uraság szerint nincs az rendszer, mi szét ne borulna. Szétborult. Az utolsó csoki ottmaradt az autóban, amikor megkerült az autó sem/nem találtam, amikor hazaérve a kulcsot kerestem már a kezembe került, abban a pillanatban. (Viszont ugyanott előtte miért nem találtam?) Szóval volt ahova nem került még jelképes ajándék sem. Tanulság? Jobban kell pakolni.
Huncutka, akiről még tehetek fel fotókat...
S az úgy van, hogy semmi hangulatom sincs. Néztem a fotókat, szoktam csinálni éves összesítést, nos, most elmaradt. vagy csak e percben? Majd kiderül.
Mi többfelé megyünk, vagyunk ilyenkor, tehát többfelé pakoltam, de Murphy uraság szerint nincs az rendszer, mi szét ne borulna. Szétborult. Az utolsó csoki ottmaradt az autóban, amikor megkerült az autó sem/nem találtam, amikor hazaérve a kulcsot kerestem már a kezembe került, abban a pillanatban. (Viszont ugyanott előtte miért nem találtam?) Szóval volt ahova nem került még jelképes ajándék sem. Tanulság? Jobban kell pakolni.
Huncutka, akiről még tehetek fel fotókat...
S az úgy van, hogy semmi hangulatom sincs. Néztem a fotókat, szoktam csinálni éves összesítést, nos, most elmaradt. vagy csak e percben? Majd kiderül.
2018. december 23., vasárnap
Tudom, tudom,
most karácsonyi készülődést kellene mutogatnom, de ha a kertbe kimentemkor ezt láttam?!
Téli jázmin és kikeleti bangita tavaszba öltözötten, s akkor az időjárásról már ne is beszéljünk.
Őbenne pedig napok óta gyönyörködünk. Jó ötlet volt korábban feldíszíteni, még ha amúgy ezt sosem akartam, de van amikor a szükség törvényt bont.
Téli jázmin és kikeleti bangita tavaszba öltözötten, s akkor az időjárásról már ne is beszéljünk.
Őbenne pedig napok óta gyönyörködünk. Jó ötlet volt korábban feldíszíteni, még ha amúgy ezt sosem akartam, de van amikor a szükség törvényt bont.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)