Új felfedezés

A könyvről

 

A könyvről

 

Legújabb könyve híján ezeket találtam a polcon a könyvtárban. Bevallom, szerettem őket. Az elsőt a különlegessége miatt, ahogy szinte hallottam mesélni a szereplőjét, s fogott az egész írást átható zeneiség. Az előadások, zenedarabok stb,. elemzése már más kérdés, de még ezzel együtt is érdekes volt számomra. (Azt elárulom, ennyire mélyen nem vagyok bent a zenében.)Kiderült -ahogy utána olvastam- a szerző maga zongorista is, innen jöttek az alapos zenei leírások.

A másik könyv, a cigányok világa. Érdekes volt a történetet és a történelmet a másik fél, az ő szemükkel látni, tőlük hallani, az ő szemszögükből nézni. Utoljára gyermekkoromból emlékszem vándorcigányokra. Sorsuk kegyetlensége mellett régi életüknek megvolt a maga varázslata.

No és még mindig, és újra

Viszont ezt a könyvet újra és újra elő kell venni, lassan , fejezetenként olvasni, átgondolni, továbbgondolni. Én szeretem.

S közben telnek a napok, zajlik az élet, a kontroll, amikor az előző napon tudatosult, hogy másnap van a féléve előjegyzett időpont, de vérkép sehol. Az egészségügy, a létszámhiány, az ellene vagy vele  való küzdelem lecsapódása. Szóval, zajlik az élet.

... és akkor

egyszer csak nem világított többé a fenyőn az égősor

a macskák görgetni kezdtek valami díszt, később derült ki szaloncukor volt

s valahogy a karácsonyfa roppant módon az érdeklődés középpontjába került, egy jó hét után

s egy kék angyalka is romjaiban volt Mózsi szájában: a haja miatt? a szárnya emlékeztette madárra?

s már egy szalmadísz is meggyalázott állapotba került

s ekkor azt mondtam, leszedjük a fát, míg nem lesz nagyobb a kár.

S ekkor derült ki, hogy 4 db.!!!! égőnek nyoma veszett. Hova? Ki tudja, nem találtuk meg. Ezért nem gyulladt ki az égősor.  Pedig milyen büszke voltam a macskákra, hogy nem másztak fel a fára, stb.  Tulajdonképpen sokáig bírták egy szobában vele, s piszkálódás nélkül.

S akkor jöjjön néhány kerti fotó. Nem tévedés, az előbb fotóztam.

 

  Úgy néz ki mintha most pattant volna ki a bimbóból. Amúgy egy visszametszett rózsa.

A bordója is nyílik.

Az új esztendő reggele

tavaszt kínált. A lakás nem igényelt fűtést, meleg volt az. Nem is értettem. A gondos háziasszonyt még e jeles napon is hajtják  a kötelességei: bezárt kutya szabadon engedése, madáretetés. Ez utóbbi érdekes, mert ideszoktak, jönnek, bár e 2018-as tavaszban nem tudom rászorulnak-e?

Meleg, enyhe tavaszi a levegő, a tegnapi fagyott foltoknak nyoma sincs a kertek alatt. A kutyához vezető téglaút nem csúszik, nem kell óvatosan közlekedni.

Az embernek önmagához kell óvatosan közelednie, hogy örüljön az évnek, az eljövendőnek, ünnepelje, köszöntse önmagával, önmagának. Ha már, mert az éjjel a halál közelében járt, s emiatt elfeledtek ránézni, elfeledték köszönteni.

Nem tudom mi történt velem, mikor mentem a kutyát bezárni a szívem oldalán jó negyedórás részen zsibbadt, fájt az oldalam, hátam, mozdulni, felkelni alig tudtam. Reggelre, szerencsére elment, elmúlt, ahogy jött, csak némi szomorúságot hagyott maga után. Némi elhagyottságot.

No, de örömre fel, legyen vidám, boldog, elégedett és egészséges az új esztendőnk!

 

 

BUÉK

  

Nagy László: Adjon az Isten 
   
    Adjon az Isten
    szerencsét,
    szerelmet, forró
    kemencét,
    üres vékámba
    gabonát,
    árva kezembe
    parolát,
   lámpámba lángot,
    ne kelljen
    korán az ágyra
    hevernem,

kérdésre választ
    õ küldjön,
    hogy hitem széjjel
    ne düljön,
    adjon az Isten
    fényeket,
    temetõk helyett
    életet --
    nekem a kérés
    nagy szégyen,
    adjon ugyis, ha
    nem kérem. 

 

 Kedves versemmel kívánok minden blogolvasónak sikeres, gazdag, boldog , s egészséges új esztendőt!

Asztalaink,

a mieinkek, úgy országosan, általában. Györgyi idézi Tátrai Zsuzsannát a karácsonyi asztalról, én pedig szinte ehhez olvastam Bödőcs Tibort. (Ezt pedig csak zárójelben jegyzem meg, én nagyon siratom a hagyományokat, tudom nyílik a világ, de ezek mégis csak a miénkek(voltak)):

Paprica Center

"Magyar étterem nyílik Budapesten. Nagy az izgalom a sokat látott, viharvert városban.  Az új helyen a "Paprica Center"-ben olyan egzotikus ételek várnak a hagyományos gyroson,  hamburgeren, kebabon és pizzán élő budapestiekre, mint az erdélyi lucskos káposzta, a sertéstokány,  vagy a jövő  hotdogja:  a kakasherepörkölt. Igazi újdonságnak ígérkezik a kocsonya is, és a felfedező típusoknak szép kihívás leend a nagy  visszatérő: a pacal."

Amúgy a könyvét nagyon ajánlom, s az sem árt hozzá, ha az alapjául szolgáló könyveket is olvastuk.

Ráadás, étel menün: Nemzeti csirkemell. Tartalma: piros paprika, zöldhagyma. Ez már a való élet.

Amit a látvány mögé képzelünk

Hazafelé utaztunk, megálltunk Lovasberényben dohányt venni. Én meg, természetesen kastély-templom romot pillantottam meg.

Megnéztük. Sajnos a kaput őrző oroszlánokat nem fotóztam. A többinek: fáknak, stb. nyoma sincs ma már.
 

 

forrás

Templomfelújító országunkban ritka az ilyen romos templom vagy inkább kápolna. S ha azt nézzük, hogy mellette a kastély is meglehetősen elhanyagolt állapotú, ne csodálkozzunk. Pedig a részletek...

 

Miután körbejártam néztük volna meg a kastélyt. De az ajtón egy cédula jelezte novembertől márciusig nem látogatható. Nem értettem, hogy mi? A romjai? S láss csodát a romokban mégis élet van. Az előcsarnokban kiállítás nyomait láthattuk, s mert többen parkoltak le a kastély körül, s indultak az erdő felé, tőlük érdeklődtem. Elkezdték a felújítást, ami a családfő halála után abbamaradt. Viszont még e romos épületben is rendeznek kiállításokat, karácsonyi vásárokat, sőt esküvőt is! Láttam a fotókat a neten. Nos ehhez kell aztán a fantázia. Ezek szerint volt.

 

 

 

A beszélgetőtársaktól hallottunk a kastélyparkról, a valaha volt angolparkról, a tóról. Odamentek sétálni a parkoló autók utasai, a kismamák gyerekekkel kihasználva e tavaszias téli délutánt.

Reménykednek, hátha akad egy új felújítója, hasznosítója a kastélynak, esetleg a kápolnának. Megérdemelnék, ahol még a romokba is életet lehelnek.

 

Utólag találtam erre a bejegyzésre. Érdemes belenézni, s a kastélyban körülnézni a fotóival.

Megérkezett!

Szakad a hó!