Amit a látvány mögé képzelünk

Hazafelé utaztunk, megálltunk Lovasberényben dohányt venni. Én meg, természetesen kastély-templom romot pillantottam meg.

Megnéztük. Sajnos a kaput őrző oroszlánokat nem fotóztam. A többinek: fáknak, stb. nyoma sincs ma már.
 

 

forrás

Templomfelújító országunkban ritka az ilyen romos templom vagy inkább kápolna. S ha azt nézzük, hogy mellette a kastély is meglehetősen elhanyagolt állapotú, ne csodálkozzunk. Pedig a részletek...

 

Miután körbejártam néztük volna meg a kastélyt. De az ajtón egy cédula jelezte novembertől márciusig nem látogatható. Nem értettem, hogy mi? A romjai? S láss csodát a romokban mégis élet van. Az előcsarnokban kiállítás nyomait láthattuk, s mert többen parkoltak le a kastély körül, s indultak az erdő felé, tőlük érdeklődtem. Elkezdték a felújítást, ami a családfő halála után abbamaradt. Viszont még e romos épületben is rendeznek kiállításokat, karácsonyi vásárokat, sőt esküvőt is! Láttam a fotókat a neten. Nos ehhez kell aztán a fantázia. Ezek szerint volt.

 

 

 

A beszélgetőtársaktól hallottunk a kastélyparkról, a valaha volt angolparkról, a tóról. Odamentek sétálni a parkoló autók utasai, a kismamák gyerekekkel kihasználva e tavaszias téli délutánt.

Reménykednek, hátha akad egy új felújítója, hasznosítója a kastélynak, esetleg a kápolnának. Megérdemelnék, ahol még a romokba is életet lehelnek.

 

Utólag találtam erre a bejegyzésre. Érdemes belenézni, s a kastélyban körülnézni a fotóival.