Oldalak

2017. április 18., kedd

Tobzódás

A bejegyzés fele napokkal ezelőtt készült, aztán nem élesítettem, kerültek mellé társak. S most megosztom veletek apró, de annál nagyobb örömömet is. Apró, mert apróka az abelia, egy lyukas fillért nem adtam volna érte. Tegnap észrevettem , hogy megjelentek rajta az első rügyek, tehát megmarad. A későn rügyezők közt van a szömörce is, de azt már megtapasztaltam, hogy él. Földig visszavágva, fagyás után az orbáncfű is újrahajt. Amiért a szívem sajog, belehaltam,  a kert legszebben hajtó bokra (volt tavaly), a téli bangita. Ő nem akar felébredni, akárhogy biztatom. 

Tapasztaltam még egy érdekességet, okát nem tudom, vagy sejtem. Viszont a sejtés sem áll mindegyik esetében. Dúsak lettek a bokrok, némely növények. Öröm. Most a borbolyák virágzását mutatom, amelyikről a teljes növényt bemutató fotó készült 3-4 éve van a kertben, idén virágzik. Azt hiszem a tujasövény kivágása nagy felszabadulást hozott a növényeknek. Ősszel trágyáztuk is őket, vagy a kettő együtt, tetőzve a meleg, áprilisi napsütéssel.




  

 Borbolyák.

 
 Orbáncfű, mégis magához tért.

 Japánbírs


 Spiarea japonica


Tobzódás lett a bejegyzés címe, még soha ilyen dús nem volt. A neve most nem jut eszembe.






Újabb tulipánok, vagy a régiek alkonyfényben. Sok örömet adnak nekem. S azért az én hagymáim között is lett meglepetés. Ilyenek csomagját nem találom.


 Kínai rojtos virág, amit addig dugdostam, pátyolgattam, míg a végén kiültettem a kertbe. Igen ám, de mint kiderült kényeske, s hideg idők vannak kilátásban. Izgulhatok érte. Amúgy jól mutat(na, ha lenne erkélyünk ott, odavaló főként, mint utólag kiderült), kétségtelen.




 
 Tűzeső lassan virágba borul.

 Hunyor teljes pompájában, mostanra tért magához. A bőrlevél úgy tűnik megtalálta a helyét.

 Hunyor szellőrózsával.

 5 év után satnyán, de virágba borulva az áfonya. (Kérdezhetnénk: s hány átültetés után?)

  Clematis és encián

A kis szolid primula most virágzik a társaival együtt.

 S ha már vannak alkonyi fotók is egy kis kitekintés a levendulákra némi pitypanglámpások kíséretében. 

2017. április 16., vasárnap

A mai reggelen

hirtelen tudatosult bennem, hogy elfelejtettem készülni Húsvétra. Nincs dekoráció, nincs festett tojás, egyedül sonka van.   Gyakorlatilag nem készítettem húsvéti üdvözletet sem, s az már csak a folytatás, hogy lelkileg sem készültem fel.

Tán a sok rosszullét, kínlódás terelte el a figyelmem? Ha jobban lettem másra kellett az erőm?  Már nem is mondom, panaszkodásnak tűnik, pedig nekem meg kell élnem, s nem szívet röptető.

Lapozzunk. Korán keltem, mert ha 5-kor ébredek sajnos már nem tudok visszaaludni. Viszont egyszer csak "belenyomtak a földbe", mire felébredtem ismét már zápor után voltunk. Én is (ezek szerint), s a kert is. Nézzétek velem együtt e csodákat. Mondhatnám, ha már csak ez az öröm maradt, de ez így nem igaz. Ezek tényleg csodák!

















S hoznék egy kis csemegét. Sokszor írtam Murakami Harukiról,s az ő nagy zeneszeretetéről. Az ember szinte kereste a meghallgatás lehetőségét olvasás közben, oly kedvébresztően írt róla. Nos itt lehetőség nyílik belehallgatni kedvenceibe. Ahogy írom a bejegyzést ezeket hallgatom.

2017. április 15., szombat

2017. április 14., péntek

Nikimanónak


és van egy új könyve a Tóparti ház. Ezt nem olvastam még. Kedvencem az Elfeledett kert.

Szívesen olvastam Rosamunde Pilcher e két könyvét, sőt a Kagylókeresőket többször is elolvastam. Romantikus a többi könyve is, emiatt sokból filmet is készítettek, én ezeket kedvelem. (S bevallom még vagy kettőt olvastam tőle, aztán elég volt. Viszont ezek nagyon, nagyon.)

    

S kihagyhatatlan Agatha Raisin, amely krimisorozat,de mégis. Ő Londonból  Cotswoldsba költözik, vagy inkább nyugdíjba vonul. Míg gyilkosság nem történek, az első... , s ő nyomozni nem kezd. A mesés környék, a falusi figurák, karakterek,  no és a főszereplő!Gyilkosságok, nyomozás, szerelem...Szóval minden van, s főképpen jó figurák , s izgalom. Bár a sorozatot egy idő után unni kezdtem, aztán ismét belendült. A szerző krimiket is ír. Más krimiket. Filmet is csináltak belőle. Szörnyű. Ez nem éppen az első kötet, csak egy kötete a sorozatból.
S jöjjön egy mai, francia:

S te is szereted a régi házakat. Nem tudom mennyire ismered Frances Mayes könyveit? Az elsők közt volt, akit a hazai könyvkiadás megjelentetett a külföldön veszek egy lerobbant házat, felújítom, esetleg le is telepedek, s gazdálkodom témában. Van aki szerint unalmas, s vannak akik évente újraolvassák. Én szeretem, nekem ad valami érzelmi többletet, látásmódot, szeretek vele izgulni, ahogy felújítják a házat, ahogy megtelepednek, stb. (Lásd Petrik Adrienn könyvei is.)


S egy másik kedvenc Isabel Allende, akinek mágikus realizmusát tudom nem mindenki kedveli. Én a Kísértetházat sokszor olvastam, megnéztem filmen is. Parádés a szereposztása, s míg egynémely könyv filmfeldolgozása sokszor csak  a könyv alapötletét viszi, mint a fenti írónő első könyvénél is, szerintem ez sikerült.

 Ez pedig mai téma, a szokásos jól megírt könyv.

Most tényleg a romantikus, könnyű, de mégis igényes könyvek közül válogattam. Szerintem. Lehetnének mai nőkről szólók is, most ez így jött össze.

S most jutott eszembe ezt a könyvet ajánlanám(Frank McCourt: Angyal a lépcsőn), mindenek előtt. A téma, a történet nem bűbáj, szomorú, enyhén szólva. Mégis olyan szeretettel, humorral ír, mutatja be a nyomor elleni küzdelmüket, hogy minden könyv elé tenném. Van folytatása is, más könyve is, de szerintem ez a könyv mindent visz.