Könyvek melyeket mostanában olvastam. Könyvek, melyeket fényévnyi távolság választ el egymástól. Bár keletkezésük földrajzi helye nagyjából ugyanaz, de más a kor, más a probléma, az írók egyénisége, neme. Mégis mindkettő megfogott, tán a másságuk miatt.
Kezdem a keményebbel, a durvábbal, az erőszakosabbal. Charles Bukowski az amerikai irodalom fenegyereke. Élete, hozzáállása és írásai miatt is. Mélységekben merítkezik meg, nem szépíti a valóságot, keményen, lényegre törően ír, néha közönséges, s mégsem tudtam letenni a könyveit. Szemlátomást nem az én világom, s mégis szép lassan olvasom az életművét. Ha valaki olvasni kezdené a könyvet, s fanyalogna: én szóltam.
Női író, mai kor, mai probléma:
Egy új élet reménye Mai? Sokszor mondjuk, egy tragédia kell ahhoz, hogy az ember élete egy új, egy más vágányra álljon. Ilyen "egyszerű" lenne? Egy középiskolás fiú sorsán keresztül , vele együtt próbálunk újrakezdeni. Van aki újrakezd, van aki elmenekül. Jól teszi? Annyira éreztem, hogy az írója nő. Szerettem a könyvet, már a bölcs gondolataiért is. Nem tudom, megfigyeltétek-e vannak un. lapos könyvek. Olvasod, jól szórakozol, ennyi. Némelyik tele bölcsességgel, némelyikből nem győzök eleget jegyzetelni. (Ha fészes lennék, legyen miket feltennem...)
Jöjjön néhány mondata mutatóba, nem én írtam ki, most lusta voltam:
https://moly.hu/konyvek/robyn-schneider-egy-uj-elet-remenye
"Igazság szerint a rossz kísérletet végeztem egész életemben, és noha
Cassidy volt az első, aki rájött, nem ő adta azokat az elemeket, amelyek
lehetővé tették, hogy más útra térjek. Talán kölcsönözött egy szikrát,
vagy gondozta a lángot, de a tüzet én gyújtottam. Oscar Wilde egyszer
azt mondta, hogy az élet a legritkább dolog a világon, mert a legtöbb
ember csak létezik, és kész. Nem tudom, igaza van-e, de azt igen, hogy
hosszú ideig léteztem, és most élni akarok."
"Úgy járunk át egymás életén, akár a szellemek, sose létezett emberek kísértő emlékeit hagyva magunk után."
" Minden sorsban, a legszürkébbekben is van egy pillanat, amely rendkívülivé teszi az életet."
Ez utóbbit kamaszoknak ajánlanám, leginkább. Miért is olvastam el mégis? Megszoktam, hogy egész életemben gyermekirodalmat is olvastam, folyamatosan. S az is lehet, még ebben a korban sem felesleges újrakezdeni.
