Garfildiádák 3. Jógapozíturák

"Az alvó sáska"

"A kidőlt fa"

"A hulla"

Előtte-utána

b

  

 

A kert végén

 

     A látvány, s ami mögötte volt.

 Új látvány..., új kilátással

 

 A kivágás okai

   

 

 Védelem

Gyertek kávézni velem,

 

s közben elmesélem, hogy  tegnap kivágta emberünk a tujákat, az uram odébb rakta őket, egymásra fektetve szegélyezik e pillanatban a kertet. Rám az odébb hordó, halomba rakó szerep maradt. Amíg volt hely hova pakoljunk/pakoljam. Jó munkamegosztásban folyt a munka, Zsebi az időnkénti simogatás adagjáért jelent meg köztünk. Kinyírt engem  fizikailag, de megnyugtató, hogy már kivágásra került. Némelyik csontszáraz volt, amit itt a tömegből az ember nem is látott. Két méter széles, tehát egy-egy méteres ágak, csak a végükön zölddel. S köztük sok vékonyka, gyökérről jött fel? Vagy ki tudja hogy kerültek oda. Volt köztük egy odakerült gyümölcsfa is. Akármennyire lelkiztem is miatta az eredmény indokolta az eltávolításukat.

Megmondom a madarak miatt sajnálom, hogy kiment. Lakott benne hátul egy rigópár, nem tudom hova lettek? A szomszéd tujákba is költözhetnek, költözhettek.  A csupasz kert furcsa látványt jut, behozza a szomszéd kert "látnivalóit". Viszont nyertünk teret is.

Akkor most jöjjön a gyökérkiszedés, ha nem ma, a közeli napokban. S közben várjuk a szállítót. Elviszik, bedarálják.

Garfildiádák 2. Az alvás a természet ajándéka

"Mindenki alszik, csak akad aki többet a kelleténél."

"Az alvás a természet ajándéka."

"Csodálatos öntudatvesztés."

"Érzem hamarosan alvásrohamom lesz. Ideje háááááááá...."

 

Garfildiádák 1. A macska fejedelmi állat

 "Mit mondhatnék? Aki meg akar minket ismerni, annak 

feltétlenül tisztelnie kell bennünket. A gazdáink (hadd 

higgyék, hogy azok) annyira imádnak minket, hogy 

szinte a mancsunkból esznek. Ők írják a szabályokat, mi 

pedig felrúgjuk. Remek munkamegosztás."

Valamikor készítettem egy power pointos összeállítást Garfield

 szövegekre  Macskaúrról. Könnyű volt, szobamacska volt, akit 

lehordtam sétálni. S persze ő volt a ház ura.  Rengeteg fotó 

készült róla, s tett is azért, hogy úgymond helyzetbe hozza 

magát. 

A mostani összeállításba azért (hogy őket is megtiszteljem)

 válogatok fotókat a ház körül megforduló, itt élt összes macskáról.

S még pár szót az előzményekről: addig addig pakoltam vissza  a könyvtári

 polcokra, s adtam oda az olvasóknak Garfield könyveit, míg 

rákaptam én is. Aztán egyszer csak bekattant. Van a háznál 

macska, fényképezőgép, itt vannak ezek a szenzációs mondatok, 

párosítsuk össze!

Zik-zik

 

 

 Egész nap szakad, esik, fúj a szél. Volt eső, hó, havas eső.

 S tegnap még ilyen látvánnyal búcsúztattuk a napot:

 

Dolgozunk

 a  tujákon. Ma gyökereket szedtünk ki, nem a kivágás itt a legnehezebb. S még bele sem kezdtünk az eddig kivágott néggyel. Ha holnapra még ember leszek, folytatjuk. Ha nem esik az eső, ha jön a favágónk.

Úgy érzem felszabadul, fellélegzik a kert ahogy eltűnnek a tuják. (S sajnos velük együtt a zöld háttér is.) Jöhet, gondolom már tavasszal a növények átültetése. Nagyobb lesz a tér, s némileg jobban megismertem a növényeket azóta, hogy telepíteni kezdtük őket. Amik egymáson vannak új helyre kerülhetnek. Mindig tanul az ember.

A takarás? Az még a jövő kérdése, de valószínű kerítésre futtatással oldjuk meg. Valószínű, de még ez odébb lesz.


S jöjjön pár elmaradt fotó az őszi színpompából, mert az eső, a fagyok szétverték már ezt a látványt. A diófa, a cserjés hortenzia már leszórta a leveleit. A szömörce izzik, piroslik, tűzben ég, most hozza legjobb formáját.

A szömörce mögött láthatók már kivágásra kerültek. Itt látható fele kicsi volt, felébe már jó éve (vagy kettő?) belenyírtunk, aztán úgy maradt. Csúfan, kétségtelen. Ahogy fordul a saroknál van csontszáraz, kiszáradó. Ezeket mindenképpen ki kellett volna szedni.

 
S a diófa, az oly szeretett, oly ragyogó! Ha kiléptem az ajtón mindig rácsodálkoztam. Legalább fotón megmaradt.