Oldalak

2014. november 13., csütörtök

Amikor az ember az emlékeiből él...










Imádom az őszt, az októbert, a színeit. Az idei őszöm  az elmúlásról és a felépülésről szólt. A hétvégén már ott tartottam, hogy felülök az első vonatra, s világgá megyek. Betelt a mérték lelkileg, s fizikailag, főleg. Ez tegnap már tetőzött. Útra kellene kelnem? Világgá mennem? Csak egy napra is, de kikapcsolódni?

Ezek a fotók egy réges-régi kiránduláson, egy réges-régi őszön készültek. Máig kedvesek, legalább építenek most egy kicsit rajtam.

Füzetemből



Meg kell változtatnunk szokásainkat, azt hogy miként reagálunk a történtekre. Hiszen problémáink nem abban gyökereznek, ami történik velünk, hanem a hozzáállásunkon, amivel megéljük őket.
Akong Rinpocse


2014. november 12., szerda

Árnyjátékok



Már régebbi a  bejegyzés, vázlatolva volt. Követtem  a napot, ahogy körbejárt. Most engem követhetne a nap, mert kinyúltam, gondolom hűl le az idő. Nagyon kiütött, fekszem egész délután, cirmákolóim egyedül maradtak, a szomszédasszonyomra bízva. Nem lesz estére, akinek az ölébe vagy egymás fölé vagy ha másként nincs hely egymásra feküdjenek, hatalmas zümmögés közepette.Míg nem jön az éjszaka, mert akkor indul a vadászat, hogy meg-megtérjenek, s reggelre kifeküdjenek, s alapos reggeli után mély álomba merüljenek. Zsebi is nyugodhat, nem kell őket állandóan riogatnia.


2014. november 9., vasárnap

Három filmet



néztem meg a hétvégén. Ezt a jutubról, a másik kettőt, a Kísértést és a Blue Jasmine-t DVD-n. S amikor már nagyon kiborultam bevillant a Varjúnemzetség, megkerestem Kós Károly Kalotaszegi krónika című könyvét, feltöltött. Rossz hétvégém volt, tele feszültséggel, vagy fizikai gyengeséggel. Kellettek.

Woody Allen filmjeit kedvelem, s most a főszereplő miatt nagyon meg kellett nézzem. A Kísértés finom képei, sejtetései engem magukkal vittek. A végkifejlet sejthető volt. S ha összegzek, három női sors, három választás. S kérdezzem: te melyiket választanád? Én a Nevelőnő mellett voksolnék.

A Nevelőnő hónapok óta kerülgetett, rossz a szinkron, s nem élvezhető nagyítva, még így is megérte. Ajánlom.

A csokor




2014. november 8., szombat

Színek

Téli jázmin ...




 Mezei sétán Zsebivel


"Reggelre kelve " piros bokrot találtam

2014. november 7., péntek

"Míg látod, nézed..."







 

 Móra Magda: Visszaálmodott falu

ha megállít az árvult Zala-parton
az öreg malom álló kereke
– mit aranyfénnyel koszorúz az alkony,
ha veled együtt lép a hídra le –,
döbbenve látod a csöppnyi falut,
amely egyszerre fogható valóság
és belédsajgó, elfelejtett múlt...
Míg ragyognak a lila őszirózsák
s a violák a kiskertek ölén,
a füstöskonyhák kihűlt kemencéjén
végigkúszik az augusztusi fény:
a kormos rőzse benned lobban lángra...
Szobák mély csöndje mozgolódni kezd,
rádöbbensz, hogy a szépen vetett ágyra
sötét árnyékot hogy vet a kereszt.
Belédfájdul, hogy dédanyáid hajdan
füstmarta szemmel ilyen ágyakon
születtek, szültek, vettek búcsút halkan,
és elmúltak egy őszi hajnalon.
Ott áll a teknő, hol kenyérré mozdult
barna kezük közt a hószínű liszt,
áll a szövőszék, hol vászonná simult
kenderszálakba ők mintáztak díszt.
Lányok kezétől dús hímzéssel ékes
a párnacsupp s a húsvéti tojás:
konyhájuk rendje némán is beszédes...

De fagerendák és vesszőfonás,
a kovács-műhely és pálinkás kunyhó
már dédapáink kezéről mesél.
Az ólak is, a kocsiszín és pajta,
hol szénaszaggal színesült a szél,
kútágas gémje és itatóvályú,
hegyen a tóka, hordó és a prés,
a lopótök, s a magas, szélesszájú
szüreti puttony, cifranyelű kés...
Míg látod, nézed, sugározni érzed
férfitenyerek érdes melegét.
A századéves, mozdulatlan élet
néma vádjával intőn szól feléd.
A harangláb – mely hűs hajnalon keltett,
sok izzó délben cseppnyi pihenőt,
és ünnepnapot örvendezve jelzett,
siratón kitárt kaput, temetőt –,
sirassa el sok füstbeszállt reményét
porló szívüknek, kik itt egykoron
átküzdötték a nyomorúság mélyét,
s már rég pihennek fenn a dombokon.

(1966)

Lehet, hogy hoztam már a verset, a fotókat, de ez így ide, és mára annyira kellett!