Árnyjátékok

Már régebbi a  bejegyzés, vázlatolva volt. Követtem  a napot, ahogy körbejárt. Most engem követhetne a nap, mert kinyúltam, gondolom hűl le az idő. Nagyon kiütött, fekszem egész délután, cirmákolóim egyedül maradtak, a szomszédasszonyomra bízva. Nem lesz estére, akinek az ölébe vagy egymás fölé vagy ha másként nincs hely egymásra feküdjenek, hatalmas zümmögés közepette.Míg nem jön az éjszaka, mert akkor indul a vadászat, hogy meg-megtérjenek, s reggelre kifeküdjenek, s alapos reggeli után mély álomba merüljenek. Zsebi is nyugodhat, nem kell őket állandóan riogatnia.