"...vajon miért vár az ember mindig másik évszakot?"

 

 Színkavalkád az erdőben.

 

 Összenőttek.

Valahol a gyökerüknél. Először csak néztem, miért sárga, s miért zöld ugyanakkor. Közelebb érve láttam meg az okát. Az hogy UFO is megbújik a fán a legtermészetesebb ezek után.

 

Vajon miért kedvencem ez a fotó?

Az erdő amúgy tele volt sétálóval, a parkoló autóval, kicsit odébb pedig a gombázók autói parkoltak. Szép októberi vasárnap volt, igazi vénasszonyok nyara.

Amikor az ember az emlékeiből él...

 

Imádom az őszt, az októbert, a színeit. Az idei őszöm  az elmúlásról és a felépülésről szólt. A hétvégén már ott tartottam, hogy felülök az első vonatra, s világgá megyek. Betelt a mérték lelkileg, s fizikailag, főleg. Ez tegnap már tetőzött. Útra kellene kelnem? Világgá mennem? Csak egy napra is, de kikapcsolódni?

Ezek a fotók egy réges-régi kiránduláson, egy réges-régi őszön készültek. Máig kedvesek, legalább építenek most egy kicsit rajtam.

"A nagy piktor"

Október, a piktorok Piktora
Már teljes lendülettel festeget.
Ecsetjét arany-tengerekbe mártva
Húzza hervadó világok felett. 

Nézzétek, milyen biztos mozdulat!
Milyen könnyed és mily könyörtelen:
Szépséget s halált egyben osztogat. 

A bágyadt lombra ahogy rálehel,

Irtóztató és hízelgő a hangja:

Meghalsz, - de utoljára szép leszel. 

Reményik Sándor verse

A Sohollári völgyben jártunk

Sétáltunk Zsebivel

míg vissza nem fordult, szerintem szagot fogott az erdőben. Csalódott voltam, mehetnékem volt.