Oldalak

2012. augusztus 28., kedd

Szilvalekvárfőzés közben,




melyhez az utolsó lökést Bodzazsuzsa adta meg -  olvas az ember. Mit is olvashat egy macskatartó ember, mint macskáról szóló könyvet.



Szenzációs a humora, ahogy egy macska szemszögéből írja a naplót. S ember megállapítja, semmi új nincs macskáéknál a nap alatt. Legfeljebb az egyiknek ez, a másiknak pedig amaz a specialítása. (A Macska c. folyóiratban is közölnek folytatásokban egy történetet, könyvben is megjelent. Nem jut eszembe a szerző...) Aztán az ember elgondolkodik, megéri-e a sok mérgelődés, a szétdúlt otthon, a megkapart bútor stb.? S végső soron csak arra a következtetésre jut, az a szeretet amit egy gazdát  tartó macskától kap az ember, mégis megéri. Ahogy egy kutyás ismerős fogalmazta meg: az állatok okoznak károkat, de a szeretetükért, a velünk való létükért ezt el kell fogadnunk. Gondoljunk csak Marley-ra!

John Grogan - Marley és Mi

Még egy gondolat a könyvhöz. A szerző gyermekpszichológus, a szakmai kifejezések, helyzetek, némi antropológiai megközelítés, egy kis etológia fűszerezik a könyvét. Megfőtt mellette a szilvalekvár, megyek, s betöltöm az üvegekbe....

S ez már a lekvározás közben villant be, hamar ideírom, ha már megszelíditettük őket...

Camino de Santiago


Barátnőm holnap indul repülővel a Caminora. 63 éves. A hite viszi az útra. Minden tiszteletem az övé: az elszántságért, a kitartásért, s nem utolsó sorban a hitéért. Kísérje a szerencse, erő és kitartás!


Füzetemből

Keresztury Dezső: Parázs

 

Ideje senkinek sincs már,
mind ámokfutó,
kit végül is csak a sír vár:
elolvad, tavalyi hó.


Jobb volna halkan pihenni,
kertben, fű, lomb között,
hervadó tűz, mely egy szemnyi
parázsba költözött.


Csak lenni, nem mindig őrsön;
tenni a mindennapit,
ahogy sok csendes ősöm
példája tanít.


De soha nem nyughatom már:
szél támad, lángra kap
az égre feszülő csont-vár
s lerogy túlterhe alatt.


Kit ár sodor, fordul így vissza,
kit szél emel, néz le így,
ha csontig ég, lesz újra tiszta,
akit Isten segít.


2012. augusztus 26., vasárnap

Egy temetőről

Tekeháza, zsidó temető. Az általam oly csodált blogról a Wang folyó versei-ről. Engem fog ez a világ, tanulmányozom, hogy értsem mit is látok. Ő érti, tudja, közreadja. Csodálat és köszönet érte!



 S e blogon még oly sok csodát találhatunk! Érdemes körülnézni!

Fényben




2012. augusztus 24., péntek

Melegben

készült-készül a  kiülő vagy pihenőhely, de lassan készül, viszont annál precízebben, s tapasztalat nélkül, honnan máshonnan tanulmányozva, mint az internet. Férjemuram keze munkáját dicséri.







Ezek  ma délutáni kerti fotók. 3 napig távol voltam. A padlizsánon már az öntözés, a bogarászás sem segít. Hozzáértem a virághoz, szárazan hullott le, feladtam. A kukorica kiégve, a bab levélzete zöld, de bab még mutatóban sincs rajta. Hasonló helyzet volt a borsóval, na onnan azért vagy egy kilót  leszedtem. Viszont mennyi zöldről? A sarokban díszfű csontszárazon. Szegény.



S végül a kétfejű vagy két végén fejű macska.... Kiterülve, de annál éhesebben....

Felejthető?

 Most olvasom a könyvet, századik oldal körül tartok. Inkább csak érzem a regényt, a hangulatát, a mondatok szépségét, az érzelmek finomságát. Érdekessége, hogy az olvasó hozta vissza: felejthető. Valamiért mégis megfogott, nézzünk bele! - gondoltam. Mások vagyunk, ami az ő számára felejthető, lehet, hogy engem érdekel. Örülök, hogy így döntöttem!

"Ha nem  a megfelelő férfival néz ki az ablakon már nem is olyan szép, amit lát.

Van a szerelem, és van az ágy. A szerelem nagyszerű dolog, az ágy viszont, az, az ... ágy, az fantastico! De amikor a szerelem és az ágy ugyanazon a helyen találkozik -csapott Agathe a combjára-, az a legjobb. Az maga a Jóisten, aki megköpködi a piszkos ujjait, s azokkal dörgöl foltot a piszkos ablakokra, amiket az angyalok elfelejtettek megpucolni, és így szól: Kukkantsunk csak be ide. Lássuk mi vár ránk. Lássuk, mi is az, amit tőlem kaphattok.

Azzal végigóvakodott a folyóson a Férfiak márvány biztonsága felé... (Ezt a megfogalmazást még nem nem hallottam...)

Egymást melengették a kis ajándékaikkal - a kedvességgel és a szépséggel. Ezek értékes dolgok. És soha sem elég belőlük."
Andrew Nicoll: A derék polgármester