Oldalak

2012. május 31., csütörtök

Reggel

Végre süt  a Nap, nem esik. Kimegyek a kertbe elvetem amit tegnap akartam. Mindenen cseppek ragyognak, ahogy a nap rásüt a bokrokra, levelekre.


Hogy miért nem tudok mikrót fotózni, nem értem.

Zsebi furcsa, nem akar játszani, a szomszéd kerítés és kutya felé húzódik. Ha a szomszéd kutyussal játszik a gazdája, ő is vele fut - a mi oldalunkon. Most neki akar imponálni? Máskor megőrül a labdadobálásért.

Közben a tolvaj bement a nyitott ajtón, s látom lakmározik a száraz eledeles dobozokból.



Ha a fotókon fekete féle macskafolt látszik, hát ő a tolvaj! Készülök, megyek el: orvoshoz, munkába. Ilyenkor mindig sajog a szívem....

Remélem Zsebi bágyadtsága csak átmeneti, néztem, kullancs nincs benne, mert  a kertben is belement a nyaki kence ellenére. Indulnom kell...

2012. május 30., szerda

Ember tervez

munka után holtfáradtan buszra fel, házhoz ki, mert a második átfestése a kerti bútornak még hátra van. Jelentem: úgy is maradt, mert a holnapra jelzett front és vihar ide utánam érkezett. Nem is volt időm hezitálni mit tegyek, mert Zsebi a megbolondulás tüneteit mutatta, ki- és berohant, be a házba. Ő oda nem mehet be. A vihart érezte...

Pif nagyságos urat kb. egy hete nem láttuk. Remélem csak férfiúi teendői tarják távol. Sajnálnám, ha többet nem jönne meg. Bár múltkor már megmondtam neki, ne nézzen minket konyhának! Igaz, ha hívom, s simogatom jön, engedi, igényli is tán. De azok a férfiúi teendők!!!! S annyi vándordolga van!!! Menni, menni állandóan. Ki érti ezt?

Az időjárás viszont segített befejezni a múlt héten elkezdett könyvemet:


S ahogy most rákerestem, látom, már a könyvből készült film is látható! Érdemes elolvasni? Mindenképp! Azon  a bizonyos szeptember 11-én halt meg a főhős édesapja. Ki hogy éli meg a családból, mert felbukkan a nagymama hajdani szerelme is. Véletlenül, s milyen körülmények közt, s miért rejtegeti? Előkerülnek el nem küldött levelek, elrejtett kulcs és egy név, aminek a nyomába ered a kisfiú. Akinek egy csodálatos világa, képzelőereje van. S mi változik a történet végén, kiderül valami új? Vagy csak az elvarratlan szálak varródnak el?  Ahogy belenéztem a filmelőzetesbe úgy érzem, érdemes előbb a könyvet elolvasni, aztán pihentetni, s majd egyszer jöhet a film!

"A szeretet tragédiája, hogy semmit sem szerethetsz jobban annál, ami hiányzik.

A helyiséget megtöltötték  a beszélgetések, amiket nem tudtunk lefolytatni.

Jobb elveszíteni valamit, mint soha nem birtokolni."
Jonathan Safran Foer

2012. május 28., hétfő

Az első levendulacsokor

amit szüreteltem. Ez még a barkácsáruházas  növényről van (ezeket sokáig  a szobában nevelgettem, kiszoktattam), a tihanyiak most kezdenek magukhoz térni, s virágozni. Szegények  a kiültetés után egyenesben kapták  a fagyot, majd ismét a  múlt hetekben. Pedig direkt szabadföldi palántát vettünk...., hogy bírja!


Ami elkészült, s bepróbáltuk



és a terv egyik fele, mert  a kerítés düledezik, úgy van kitámogatva:


 s az alját majd téglákkal szeretnénk kirakni, kiegyenesíteni, s van egy félig kész, azaz bepróbált, s úgy maradt utunk téglából  a házig. Azt is meg kellene csinálni egyenesre....


S Zsebi, aki nélkül lépést sem lehet tenni labdázásra várva.

2012. május 26., szombat

Szombat

Délelőtt dolgoztam, kifeküdtem mire végeztünk. Alig vártam, hogy hazaérjünk. Aztán nagy pihenés, s nekiduráltuk magukat a kerti bútor festésének. Úgy látom, s remélem is az idő kieste magát a napokban, mert szerdán olyan vihar volt, hogy zárt ablakon keresztül folyt be a víz az ablak alatt, s mire észrevettem a szoba közepére. Aztán másnap  a kiterített szőnyeget áztatta el párszor, de mire kiértünk megszáradt, s az esővíz felfrissítette.

Szerdán a vihar előtti utolsó percekben hozták meg a kerti asztalt és székeket, a festés ránk várt. Szerencsére betettük a faházba, így az esőt megúszta. S így ma neki is állhattunk a festésnek. Első bútorfestésünk volt, a végére rájöttünk a csínjára. Majd a második átkenésnél kamatoztathatjuk a tapasztalatokat. Mit meg nem, tanul az ember!




Csak szegény segédfelügyelőnk, Zsebi maradt labdadobálás nélkül. Azért túlélte, igaz nagyon nehezen. Így csak a lábunk alatt volt, néha hozzánk bújva jelezte azért, ha nem is dolgozik, nem is labdázhat, de velünk érez. Kellett is, jól elfáradtunk!


2012. május 25., péntek

Egy dallam bennem is

Bevallom Éva blogbejegyzése indította el a kutatást bennem. Emlékeztem egy Párizsról szóló filmre, egy mozzanatra a történetből, ehhez jön a könyvtári kölcsönzések átnézése, s meg is van a film! A Párizs c. film, s mikor láttam napokig e számot hallgattam. Loic Dury a zeneszerző. S jöjjön a zene,  Sylvia Howard - I Wanna Go Somewhere száma. (Bár, most elgondolkodtam, de a zene mindenesetre a film része volt, s a zeneszerző révén találtam rá. Lényegtelen is, nekem kedves volt. S jó most is hallgatni.) S már rohanok is dolgozni!