A lakásod otthon legyen, ne bemutatóterem

 Nekem nagyon bejött a hölgy, amiket mond, ahogy gondolkodik, a lakása, a színek. Van egy "sorozat" vagy inkább párizsi lakásbemutatók a jutyubon. Nagyon kedvelem, s NY-beli kis lakásokat, hogy egyesek mit tudnak kihozni belőlük. A franciák közt nagyon modernek, dizájnosak is. Ez a lakás a melegségével tűnt ki, számomra.

S legyen könyvajánlás is. Nagy kedvencem, mint már írtam róla. Oly nehezen olvasok mostanában, kevés a könyv amely beszippant.

 

Ez a könyv pedig a témája miatt ragadott meg. Egy szépészettel üzletelő szélhámosnőről szól, az emberi hiszékenységről, s egyben korrajz is. Bravúrosan tárja fel dokumentumok alapján a "munkásságát", lebukását.

 

 

S hogy járt nálunk a tél is, csak bekukkantott, de itt volt.

 

 

Ami bekövetkezhet,

 az bekövetkezik. Jól írtam a Murphy törvényt?

Kezdjük: férjem halad a kezelések útján sugár, mintavételek, stb. Esetlegesen egy kemós sorozat is kinéz. Bár egyre hanyatlik, gyenge. Nem is értem ezzel javítanak-e vagy rontanak az állapotán?

Aztán jövök én: hónapok várakozása után végre bejutottam a gyógytorna, lézer és TENS kezelésre. Első alkalom után órákat feküdtem, hogy elérjem a buszt, már a vidéki járatot haza. Másnap sem voltam a helyzet magaslatán. Gyógytornát itthon már hetek óta csináltam, tehát edzésben voltam. Kellett is, nehezen álltam át/rá. 72 év, hiába.

Újabb alkalom, ismételt pusztulás, másnap már háromszögben voltam a fájdalomtól. Kérdezem a betegcsoportomban kinek, mi a véleménye, tapasztalata? Kiderült a TENS nekünk tilos, ellenjavalt. Puff neki. Nem voltam körültekintő. Vártam, hogy összeszedjem magam, aztán inkább elhalasztottuk egy jobb időszakra a maradék időpontjaimat. S a maradék gyógytornát, s a lézeres kezelést. Azt tapasztalom, hogy a gyógytorna amit ha tudok csinálni(mert nem jön közbe semmi) sokat segített, akkor is ha utána kicsit sajognak az izmaim. A jutyubon nagyon jó gyakorlatsort találtam, hosszas keresés után.

S akkor jöjjön hab a tortára: Megi. Az utolsó tüzelése gyanús volt, már a vérzése. Én is jártam ilyen cipőben anno. Jó megfigyelő voltam, sajnos. Az volt a gond, hogy a bűzmirigy nyalogatása lefedte, hogy más gond is lehet később. Attól megkönnyebbülve is csak nyalogatta magát, láttam folyadék is csorog belőle, orvos, UH, 3 nap múlva a méhét kipakolták. Tegnap varratszedés, jól van. Azért a védőruhával volt kalandunk, s rájöttem, hogy ilyenkor érdemes a boltot hívni, az eladóval konzultálni, mert ő a szakember, s kutyás révén tapasztalt is.

Ez még mindenek előtti fotó, de már látni, nincs jól.

Itt pedig beburkoltam, hogy nehogy nyalogassa magát.

 

 

72. Ma. A torta maga finom volt, legközelebb nem kérünk díszítést. Faksznis vagyok, nekem nem a világom. Viszont az íze mindent vitt, sajnos nem sokáig.

Könyvek

 Könyvek amelyeket elolvastam. Annak idején  úgy beleszédültem Frances Mayes könyveibe, hogy Peter Mayes nem fogott meg. Most felfedeztem őt. S ki is húzott a ketségbeesésből, hogy egy könyvet sem olvastam végig a lentiek közül. Pedig jók, csak most nekem nem jöttek be. 

Gazan nagyon jól ír, már ajánlottam könyveket tőle. A tudományt, a krimit, s a jó törtenetmesélést nagyszerűen vegyíti. Visszaadta a hitem, hogy mégis tudok olvasni, eltudok olvasni könyveket. Csak megfelelő könyv kell hozzá.

S Peter Mayle könyvéből egy kis kertezés, milyen igaza van.

 

Bekukkantott a tél, s ment is tova

 

Ma Diclac nap van

 Mi is az a Diclac nap? Amikor már annyira eleged van a fájdalomból, hogy beveszed a gyógyszert. Igyekszem tartani magam,nem bevenni, szétszedi a gyomrom. Néha legyőz.

Pedig milyen melengetően süt át a zúzmarás leveleken. Ez benne a rafinéria, mást látsz,s mást érzel.

Alkalmazkodik az állatvilág

 Tudjuk, tapasztaljuk, mi most közelről. Őzek járnak a kertjeinkben, lelegelik amit tudnak a veteményekből. A határ lekerítve, erdőben részek lekerítve. Van kérdés?

Tegnap reggel kint,lent a kertben a kutya nagy szimatolásban van, felemelkedik a fűből egy nagy "macskafej". Még félsötét volt.(Mit keresünk ilyenkor a kertben? Azt.) Merengtem, hogy milyen állat lehet, aztán hátára fordult egy őz!!!, felállt, s elfutott. Szerencsére az utánaeredő Megit visszatudtam hívni.

Látom a komposzton, hogy nem csak a héjak: krumpli,sárgarépa,stb. tűnt el,de a kiöntött savanyúság is.2 ecetes paprika maradt. Úgy látszik erre fanyalodnak. Már.

Kávézunk? Kávéznánk!

 Totál összetörten, kávé hiánnyal s egy kis ágyba hozott kávé és sütemény ábrándjával ébredtem. 

"A reggeli kávéja előtt olyan morózus, hogy elretten tőle mindenki aki él, de még maga az élet is." kedves íróm Jón Kalman Stefánsson mondatait idéztem. (Mi lenne velem ilyen írók, s a könyveik nélkül?)

Mondjuk a bilibe rögtön belelógott a lábam, s felébredtem. S mentem főzni magamnak a KÁVÉT!

Pedig oly jól esne egy kis kényeztetés. A gerincem miatt amint lehetőségem van csinálom a gyógytornát itthon, tegnap hivataloson voltam. Tehát edzetten mentem.Vegyes csoport, kezdő és befejező beteg együtt, minden felvezető gyakorlat nélkül bele a közepébe, a kemény gyakorlatoknak. Utána lézer, s TENS kezelés, remélem jól írtam le. Úgy jöttem ki, mint a béka akit háromszor megnyúztak. Aztán miután ettem,s pihentem a fiamnál a indultam buszhoz, hogy hazajöhessek.Szerencsémre esett délután az eső, nem kellett sétálni mennem, nem is tudtam volna. Pedig imádom,a nap fénypontja mindig. S a kutyának is, a két öreglánynak.