Kávézunk? Kávéznánk!

 Totál összetörten, kávé hiánnyal s egy kis ágyba hozott kávé és sütemény ábrándjával ébredtem. 

"A reggeli kávéja előtt olyan morózus, hogy elretten tőle mindenki aki él, de még maga az élet is." kedves íróm Jón Kalman Stefánsson mondatait idéztem. (Mi lenne velem ilyen írók, s a könyveik nélkül?)

Mondjuk a bilibe rögtön belelógott a lábam, s felébredtem. S mentem főzni magamnak a KÁVÉT!

Pedig oly jól esne egy kis kényeztetés. A gerincem miatt amint lehetőségem van csinálom a gyógytornát itthon, tegnap hivataloson voltam. Tehát edzetten mentem.Vegyes csoport, kezdő és befejező beteg együtt, minden felvezető gyakorlat nélkül bele a közepébe, a kemény gyakorlatoknak. Utána lézer, s TENS kezelés, remélem jól írtam le. Úgy jöttem ki, mint a béka akit háromszor megnyúztak. Aztán miután ettem,s pihentem a fiamnál a indultam buszhoz, hogy hazajöhessek.Szerencsémre esett délután az eső, nem kellett sétálni mennem, nem is tudtam volna. Pedig imádom,a nap fénypontja mindig. S a kutyának is, a két öreglánynak.