A Nők Lapjából Lackfi János Az ápoló nővér-ről írt sorai közül emeltem ki az alábbi részt. Thymus műtétem volt, gégemetszéssel, lélegeztető gép alatt, napokig, két hétig. Volt egy osztályos nővér, mindennap bejött az intenzívre, s megfogta a kezem. Azok a pillanatok voltak a nap csúcspontjai. Milyen kevés, s mégis milyen sokat adott vele. S sosem felejtem el Polcz Alaine az átölelésről írt szavait. A pszichiátrián, egy őrjöngő betegnél.
Ők elszáradt barackfák, állnak még a kertben. S milyen jó hogy maradtak, hát nem gyönyörűek?
Száz fotó készült a zúzmarás rózsáról, napok óta. Egy sem lett jó, talán ez. Az utolsó előtti rózsa. A bimbó még gondolkodik vagy inkább küzködik, hogy nyíljon-e?
Mikor hosszú ideig kórházban voltam, volt egy nővérke, aki nagyon kedves volt hozzám. Sokat jelentett az ölelése, simogatása. Mai napig tartom vele a kapcsolatot.
VálaszTörlésBoldog új évet kívánok, egészséget és békét neked!
Ó, egy érintés, egy kedves szó, egy gesztus csodákra képes! Ez hiányzik a mai világban! Éppen az éjszaka gondolkodtam azon el, hogy a kórházakról írt cikkekben sokszor a leromlott környezetről, műszerek hiányáról írnak, de azt már észre sem veszik, hogy nincs orvos, ápoló személyzet, ha meg van, akkor túlterheltek, ingerültek..... A betegnek ez bizony nem gyógymód, mert egy mosoly, egy kedves érintés mennyit segíthetne.
VálaszTörlésGyönyörű téli fotókat hoztál! Nagyon szeretem a zúzmarás tájat. Az a rózsa egy igazi túlélő.