Együtt válaszolok, igen ez a tragikus valóságunk. Tegnap véletlenül rákattintottam a legújabb, a kleptokráciás ügyre. A közepébe bele. Addig járt a korsó a kútra, míg el nem tört, akárhogy is berzenkednek ellene, s szégyen az országra.Ők hozták ránk. Ez a világunk, ebben élünk. Ment a fiam az orvoshoz reggel, nyugdíjasok várakoztak. Leadták a meserádió szövegét, egy az egyben.Tragédia, nem gondolkodnak, nem látnak, az orruknál fogva vezetik őket, vagy hogy is van a birkáknál mennek a vezérürü után. Én is nyugdíjas vagyok, s mindig fáj, s kikérem ha a birkák közé sorolnak, s tudom ebben nem vagyok együl, hogy azért közülünk is látnak, gondolkodnak sokan.
Megnéztem Anikó, szinte képkockánként leállítottam közben, de nem tudtam nevetni rajta..... Sőt, valami nagy-nagy szomorúság tört rám utána.
VálaszTörlésCsatlakozom Margóhoz, ez inkább szomorú, kétségbeejtő...s a valóság (is)
VálaszTörlésNagyon jó!
VálaszTörlésSzakmai érintés inkább emberi.
Együtt válaszolok, igen ez a tragikus valóságunk. Tegnap véletlenül rákattintottam a legújabb, a kleptokráciás ügyre. A közepébe bele. Addig járt a korsó a kútra, míg el nem tört, akárhogy is berzenkednek ellene, s szégyen az országra.Ők hozták ránk. Ez a világunk, ebben élünk. Ment a fiam az orvoshoz reggel, nyugdíjasok várakoztak. Leadták a meserádió szövegét, egy az egyben.Tragédia, nem gondolkodnak, nem látnak, az orruknál fogva vezetik őket, vagy hogy is van a birkáknál mennek a vezérürü után. Én is nyugdíjas vagyok, s mindig fáj, s kikérem ha a birkák közé sorolnak, s tudom ebben nem vagyok együl, hogy azért közülünk is látnak, gondolkodnak sokan.
VálaszTörlés