Amennyire

 készültem kirándulni, annyira maradtam itthon, ma is. Tegnap észrevettem, hogy a vadszőlő kúszik fel a tetőre, nekiálltam metszeni, s ahogy szokott lenni megláttam minden metszendőt, vágandót, míg ki nem nyúltam. Szerencsére a nyesedék elhordásában segített az uram.

Délután vártuk a felhőszakadást, csak nem ért ide....

Ma reggelre hidegfront, no meg mozdulni sem tudok. Ez van, tegnap tettem a dolgom. Pedig ma indultunk volna, megint. Várok, hátha a Diclac emberré tesz. Vagy nem.

Mutatok pár fotót az eltelt időszakból. Itt nagy felhőszakadások voltak, volt hogy a semmiből teremtek elő. Óvatos az ember, fél.Pedig még erdőn sem mostanában voltunk. Annyira vágyom rá, s persze az arborétumba is. Reménykedem.

"Fiatal bárki lehet, de öreg csak a java.'

 Ma elvittük a kutyát (végre harmadszorra sikerült) az állatorvoshoz. Várunk, beszélgetünk, ki miért hozta  a kedvencét. Hordozóban macska, meséli sírva a fiatal hölgy, hogy daganatos, nem tud enni. Folyni kezdtek a könnyeim, kimentem az udvarra, s ott zokogtam. Eszembe jutott nagy kedvenc Cirnyó cicám,  a hős, sok kalandot átélt Cirnyó úrfi halála. Az utolsó 5 napján elbújt, mert csak hányt, se enni, se inni nem tudott. Aztán egy reggelen az ajtó előtt találtam, felvettem, egy keserveset nyávogott, a szívem beleszakadt. Becsomagoltam takaróba, bevittem a szobába a konvektor elé, de mire ismét bementem már nem volt köztünk. Hazajött meghalni. Hát ma ismét jól megsirattam. 

Az Északi sarkkörön túl

 

Farley Mowat regényéből készült a film. Ő író és környezetvédő. Ajánlom olvasásra. A kirándulásainkon százszor idézett könyve nagy olvasmányélményem volt.

Ez pedig félelmetes, csak folyt és folyt, s folyt a vér. A cetek mészárlása közben. Az ő védelmük érdekében írta.

S egy vlog, éppen a témába illő. Holland énekes, fotós, zenetanár hölgy norvég férjével elköltözik Norvégia északi részére, az Északi sarkkörön túlra. Egy parasztházat újítanak fel, születik két szép gyermekük, miközben a táj, a környezet szépséget, szabadságot ad a hölgynek, aki

 

 élményeiről lemezt ad ki, illetve a vlogjain zenéi adják az aláfestést. Ismeretlen, hihetetlen szépségű táj, a maga ridegségével, küzdelmekkel az ott élők számára, s természetesen megjelenik sokszor az északi fény .A lenti részben lemezéről szólnak dalok.

Jól belekeveredtem a vlogok követésébe. Igazság szerint néha olyan fáradt vagyok, hogy csak nézek ki  a fejemből, ezek lekötnek, pihentetnek, szépséget adnak. S új világokkal, emberekkel, küzdelmekkel ismertetnek meg. Többe belenéztem, négy fogott meg, érdekességük, hogy a vloggerek  vagy egyikük holland, jól kirajzottak az országukból, de alkotni, küzdeni mindegyikük nagyon tud, s  a maguk területén hatalmasat alkotnak.

Kert, kutya, s végre tavasz(?) van

 

 

Ez a buja zöld rész jó év alatt jött létre,azelőtt itt semmi sem maradt meg. Gondolom, hogy a tavalyi sok csapadéknak is része volt benne.

Alkonyodott

Öltözködik a menyasszony

 

"... már aznap fáradt voltam a másnaptól" (Huh, ez rám jellemző, de) az alábbi könyvből idéztem, könnyű olvasmány, s ki lenne a főbb szerelő? Kutya!
 

 

Családi emlékek, hatások

 Egy vonat lakást mutatnak be, gyönyörűen, lélekkel berendezve. Van egy titok, az ebédlőben, mely a lakás közepén található, látható két befalazott ablak. Kommentből derült ki,hogy ezek a középső részekre adták a fényt. S van egy titokzatos, zárt ajtó is. Asztalok, lámpák, gyönyörű színek. Kétszer is megnéztem, nem állt össze az alaprajz, másodszor jobban figyeltem, nem a fordítóra elsősorban.  

Hogy van ennyi időm? Kertészkedtem délelőtt, pindurit délután, s most ül rajtam a fájdalom, mozdulni alig tudok. Szeretek ilyenkor az utolsó előtti kimerülés vagy fáradtság-fájdalom fokozatban lakberendezős vagy felújítós, kedvenc vlogokat nézni. Elterelik a figyelmem. 

Ma

 téli ruhában, felhúzott kapucniban sétáltunk a jó kis hideg szélben a kutyával. Imádtuk, mindketten. A meleg napokon az utca végéig sem tudtam vele elmenni. Végre kimászkáltuk magunkat. Louise Hay írta abban a könyvében, ami a válásom után erőt adott a továbblépéshez száz évvel ezelőtt)

 

 hogy nincs rossz idő, csak fel kell öltözni. Valamiért ez akkor nagyon leragadt bennem, s így is van. 

S egy másik izgalmas könyv, most olvasom, bevallom ,s már ki is derült mindenevő vagyok. No, azért mindent nem, de néha ki kell az embernek kapcsolódnia:

Jelenlegi kerti:

 S az erdei fotóim, az erdő két oldala.

)

A másodikat nem magyaráznám, de sávokban végig lekerítették az erdőt. A kerítés vagy villanypásztor mellett, mögött vaddisznó dagonyák. S amiről már írtam a szarvasok nyomai, ahogy átsuhannak felette.

Németh Évának (kerekerdeux) új blogja van, aki követte, hátha nem tudtok róla:

https://kerekerdeux.blog.hu/2024/04/23/meadowland_945

Olvastam

 egy riportot, szuper riportot Dragomán Györggyel a Nők Lapjában. Nagyon kedvelem őt, amúgy is. Ki is vágom majd, elteszem, hogy újra elővehessem. Tóth Krisztinával vagyok így, s Grecsó Krisztiánnal.

Erdőn jártunk. A határ is körbe van kerítve. Sok helyen. Nem értem, miért csodálkoznak, ha a vadak a kertekbe járnak be enni.