Oldalak

2024. május 29., szerda

Amennyire

 készültem kirándulni, annyira maradtam itthon, ma is. Tegnap észrevettem, hogy a vadszőlő kúszik fel a tetőre, nekiálltam metszeni, s ahogy szokott lenni megláttam minden metszendőt, vágandót, míg ki nem nyúltam. Szerencsére a nyesedék elhordásában segített az uram.

Délután vártuk a felhőszakadást, csak nem ért ide....

Ma reggelre hidegfront, no meg mozdulni sem tudok. Ez van, tegnap tettem a dolgom. Pedig ma indultunk volna, megint. Várok, hátha a Diclac emberré tesz. Vagy nem.
















Mutatok pár fotót az eltelt időszakból. Itt nagy felhőszakadások voltak, volt hogy a semmiből teremtek elő. Óvatos az ember, fél.Pedig még erdőn sem mostanában voltunk. Annyira vágyom rá, s persze az arborétumba is. Reménykedem.

4 megjegyzés:

  1. Jobbulást kívánok, hogy minél előbb tudj menni kirándulni! Ismerős a dolog! Csak ezt vágom le, ki.... vagy bármi teendő, aztán amíg bírom csinálom. A befelé út már nem megy ilyen könnyen! Az a baj, hogy nagyon meg tudunk feledkezni magunkról.
    Gyönyörű a kerted, a virágaid! Öröm benne sétálni, meg a kis zugokban pihengetni.

    VálaszTörlés
  2. Egy fából faragtak minket, látom. Vagy minden szívbéli kertes ilyen? Ma nagyon rossz napom van. Ez van, csak elviselni nehéz.

    VálaszTörlés
  3. Jól mondod, sokan megtapasztaltuk már milyen a tehetetlenség érzése, hogy mennénk, csinálnánk, de nem bírjuk. Nehéz feldolgozni, elfogadni...
    Még tavaly is mindent egyedül csináltam a kertben, nem azért mert a férjem nem segített volna, egyszerűen én a magam kedve szerint szeretek haladni a dolgokban. Most már örülök, ha segít, annyival is kevesebbet kell hajolgatni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nálunk a kertészkedés az én területem, ha kell kérem a segítségét. Fizikai erős műveketeknél. A fünyírasból nagyon kiveszi a részét, főleg a nagy területen. Viszont az kerítések stb. elkészítése mindig az ő hatásköre

      Törlés