Voltam az Emberszerelőnél Győrben, miközben régi, középiskolás barátnőmmel, kollégista társammal idéztük fel a régi időket. Igazság szerint ő segített Csaba kolléganőjéhez bejutni, mert Csabára annyit kell várni mint a rendelőintézeti szakrendelésre, vagy icipicit többet. Viszont Kata, a kolléganője is méltó tanítványnak bizonyult, a sok hátrányom (értsd egészségügyi problémák a múltból) ellenére. Ezer köszönet itt is érte.
Csak ajánlani tudom mindenkinek, akinek mozgásszervi problémája van.
Eltűntem, mert
szenvedtem a térdemmel,
aztán mikor jobban lettem az elmaradásokat kellett pótolnom,
mert beszűkült az életem, s nem akarok mindig a kertről írni,
voltak napok, mikor csak arra koncentráltam, hogy legalább Megit, -aki végül az Omega nevet kapta, s így a beceneve is megmaradhatott- sétálni vihessem, legalább az utca végéig,
aztán voltak családi betegségek, amik nem vidították az embert,
mondjam még?
Amikor még olvasni sem tudok,
pedig nálam ez nagy baj vagy nagy szó, mert nem tudok odafigyelni,
s így maradtak a lakásbemutatók (micsoda tragédia!!!), mert figyelni, koncentrálni kell a fordításra is, s ez valahogy lekötött, a már meg is mutatott házak mellett,
néha egy-egy krimi..,
még kevesebb erdőjárás, ez tragédia valahol.
Viszont jelentem megvagyok, jól vagyok, kert és kutya is virulnak, s remélem lassan ide is visszatérek, rendszeresen.
.JPG)
