Reggeli séta

borús időben, megelőzendő a későbbi esőt. Mire hazaértünk eltűnt az eső az előrejelzésből. Viszont hol borult, hol a nap sütött, s meleg lett. Bolond, áprilisi bolond időjárás.

 

A fenti fotókon erdőtisztítás látható. A vadvirágok pedig tobzódnak, igaz szellőrózsát nem fotóztam, megillette volna.

Medvehagyma gazdagság.

Ez az általam elnevezett Bermuda háromszög, itt mindig kavar, tördel a szél fákat, ágakat.

Itthon vagyunk, unokáinknál a nagyszüleik vannak, másik fiam pedig ilyen esős időben!!! nem jön ki. Ez van. Elvagyunk hármasban, mint máskor. Szegény Megsi, ha viszem sétálni, -pedig megyünk mindennap szélben, csepegő esőben, legfeljebb a hossza változik-, tombol az örömtől, alig tudom a hámot feltenni, hogy megyünk, indulunk. Az utcában minden kutya tutul már, mert nagy ugatással adja örömét a falu tudtára. Az éveken át láncon tartott kutya!

Csökkentett a menü, de van mit ennünk.A sonkát fájlaljuk, nem mertünk venni. Ez van. Azért nyugalomban így is eltelik az ünnep. 

Mindenkit áldott, örömteli húsvétot kívánok a hátralévő időre.
 

filmek

A szavak ereje 

Milou májusban

Hogy kell dagadót vásárolni?

 Közölni kell azonnal, hogy tölteni szeretnéd? Nekem eddig természetes volt, hogy csak kérem, s szóltam a hentesnek, hogy legyen szíves felvágni. A Sparban megtanultam, hogy nem vagjak fel, tehát csak dagadót kérek. Ma kiderült, hogy előre szólnom kellett volna, hogy tölteni szeretném. 70 évesen mindig tanul az ember.

Öröm is, bánat is

Fehér kockas liliom, megeri hogy kiviragozhat?

Narciszok támadás előtt

Őket már szetragtak. Kockás liliomok. Voltak.

S íme a csodák, pedig idén sokan vannak, dúsak, szépek.

S a támadók, tragédia.

 

Hónapok óta

 tervezett útra keltünk hirtelen felindulásból, indulás előtt két nappal eldöntve az utazást. Igazából úgy mentünk volna, hogy 3 családot ejtünk útba, de az öcsém műtétje tolódik, a covid miatt 6 hetet kell várni, mi pedig már utazni szerettünk volna.

Majkon egy órát tölthettem el várakozással, a múzeum megtekintésére rövid volt az idő, így csak kint fotóztam. A közeli településen nőttem fel, sokat jártunk ide kirándulni. Akkor nem ilyen fotók készülhettek volna. Hatvanas évek. Érdekes módon nem azt láttam, hallottam  ami előttem volt, hanem ami lelki szemeim előtt, a múltat, az emlékeket.  Erről a kiállításról mindig lemaradok. Amikor megnyitották, előtte egyetlen!!! nappal jártunk ott. Nem mehettünk be, most is elmaradt a megtekintése. Majd... Ha megyünk beteget látogatni. S forgatott ott Maár Gyula is filmet Törőcsik Marival, nos az erkélyt, 

 

a parkot látva pedig nagyon a film jelenetei voltak, jelentek meg előttem. Ilyen az ember.

A múzeumi  belépőt a tó túlsó partján vásárolhatjuk meg, itt van játszótér és a parkoló. Innen 10 perc séta a Remeteség. Ez nekem olyan furcsa volt. Szerencsére a napsütés, s a meleg, s az emlékek kárpótoltak a meg nem látogatott kiállítás miatt, ezt is nagyon élveztem.

Ez pedig egy kecskeméti fotó, ránéztem, két barát vonul.

Pedig csak a kémények "fémzáródásai". Tudja valaki hogy hívják ezeket?

Kimondhatatlan boldogság

 Volt tegnap nálunk. 3 nap után hazajöttünk, azt hittem Meggsi szétszed. Hangok ezer fajtáját adta ki, ugrált, bújt belém. Tudtam, hogy nagy trauma lesz neki,  hogy elutazunk, így hagyták már el először is, aztán többször. Viszont mi megjöttünk. Hamar sétáltunk is egyet vele, egy kúrtát, de séta volt! El is aludt utána.

Egy szép, míves kiállításon fotóztam Kecskeméten, Vidák István - Nagy Mari nemezesek és családjuk keze alól kikerült csodákat néztünk meg.

S a csúcs filmecskémet nem merem feltenni, az unokám virág szirmok alatt forog, nem tehetem. Olyan kedves pedig.