tervezett útra keltünk hirtelen felindulásból, indulás előtt két nappal eldöntve az utazást. Igazából úgy mentünk volna, hogy 3 családot ejtünk útba, de az öcsém műtétje tolódik, a covid miatt 6 hetet kell várni, mi pedig már utazni szerettünk volna.
Majkon egy órát tölthettem el várakozással, a múzeum megtekintésére rövid volt az idő, így csak kint fotóztam. A közeli településen nőttem fel, sokat jártunk ide kirándulni. Akkor nem ilyen fotók készülhettek volna. Hatvanas évek. Érdekes módon nem azt láttam, hallottam ami előttem volt, hanem ami lelki szemeim előtt, a múltat, az emlékeket. Erről a kiállításról mindig lemaradok. Amikor megnyitották, előtte egyetlen!!! nappal jártunk ott. Nem mehettünk be, most is elmaradt a megtekintése. Majd... Ha megyünk beteget látogatni. S forgatott ott Maár Gyula is filmet Törőcsik Marival, nos az erkélyt,
a parkot látva pedig nagyon a film jelenetei voltak, jelentek meg előttem. Ilyen az ember.
A múzeumi belépőt a tó túlsó partján vásárolhatjuk meg, itt van játszótér és a parkoló. Innen 10 perc séta a Remeteség. Ez nekem olyan furcsa volt. Szerencsére a napsütés, s a meleg, s az emlékek kárpótoltak a meg nem látogatott kiállítás miatt, ezt is nagyon élveztem.
Ez pedig egy kecskeméti fotó, ránéztem, két barát vonul.
Pedig csak a kémények "fémzáródásai". Tudja valaki hogy hívják ezeket?