2022. október 9., vasárnap
2022. október 4., kedd
Állatok Világnapja
A teljesség igénye nélkül. Miskáról, az ÖRÖK MACSKÁ-ról, most nincs fotó.
Zsebi
A Mózsik
Aludni csak az ölemben tudtak
Cirike, elvesztése még mindig nagy fájdalom. Nagyon a szívemhez nőtt.
"Nem oly becses az irhám,
hogy érett fővel szótlanul kibírnám,
ha nem vagyok szabad." József Attila
Lételemem a szabadság. Függetlenség. Ha be akarnak darálni, ha megfojtanának, csak látszat, hogy sikerül. Egyszer csak fellázadok, felrobbanok, de akkor az nagyot szól. Megnéztem, kb. 3000 bejegyzésem van, abból vagy 1000 nem lett közzétéve vagy utólag piszkozatoltam. Maradjon nekem ami bánt, ami fáj,de kiírtam magamból.
Olvasok egy könyvet, majd mutatom. Félre akartam tenni, csalódás volt, aztán valahol beleolvastam, onnan már megy, onnan fog. Van ez így.
2022. október 3., hétfő
Reggeli csavargások párában, ködben, fényben
Az ablak előtt
A szomszéd kertje, lent pedig ahogy a napsütésben párologni kezdett a kertajtó
2022. szeptember 29., csütörtök
2022. szeptember 28., szerda
Fény és árnyék
"Én csak azt tudtam, hogy kiszolgáltattak és elárultak."
Más mint a Boldog észak, számomra kezdetben nehezebben olvasható, aztán megfogott a könyv lendülete, nem tudtam letenni.
A biblioterápia dolgozik művekkel, néha sorokkal, mondatokkal. Régen, egy nehéz helyzetben egy amúgy nem fajsúlyos, de szórakoztató női könyvet olvastam. Aztán egyszer csak elém került benne egy mondat, egyetlen mondat. Ez megoldotta, lesimította az amúgy hetek, hónapok óta bennem dúló feszültséget, szomorúságot.
Ilyen volt a fenti mondat is. Igen így volt, ezt éreztem nemrég én is. Helyettem írták, leírták, megfogalmazták. Egyszerű mondat, mégis nehéz. Elszomorító. Fájdalmas. Amilyen szembesülni a helyzettel.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)