"Nem oly becses az irhám,

 hogy érett fővel szótlanul kibírnám,

ha nem vagyok szabad." József Attila

 Lételemem a szabadság. Függetlenség. Ha be akarnak darálni, ha megfojtanának, csak látszat, hogy sikerül. Egyszer csak fellázadok, felrobbanok, de akkor az nagyot szól. Megnéztem, kb. 3000 bejegyzésem van, abból vagy 1000 nem lett közzétéve vagy utólag piszkozatoltam. Maradjon nekem ami bánt, ami fáj,de kiírtam magamból.

 

Olvasok egy könyvet, majd mutatom. Félre akartam tenni, csalódás volt, aztán valahol beleolvastam, onnan már megy, onnan fog. Van ez így.

Reggeli csavargások párában, ködben, fényben

 

 

Az ablak előtt

A szomszéd kertje, lent pedig ahogy a napsütésben párologni kezdett a kertajtó

Ősz a kertben

 

Ezek már az ősz színei

 

Vadszőlő

 

 

Fent szétdőlve, lentebb ahogy megigazítottam...

 

Kerttervezők folyt.

 Szeretem, hogy minden eddig látott kerttervező útja elvezetett a Nimfák kertjébe

Fény és árnyék

 "Én csak azt tudtam, hogy kiszolgáltattak és elárultak."

A könyvről.

 Más mint a Boldog észak, számomra kezdetben nehezebben olvasható, aztán megfogott a könyv lendülete, nem tudtam letenni. 

A biblioterápia dolgozik művekkel, néha sorokkal, mondatokkal. Régen, egy nehéz helyzetben egy amúgy nem fajsúlyos, de szórakoztató női könyvet olvastam. Aztán egyszer csak elém került benne egy mondat, egyetlen mondat. Ez megoldotta, lesimította  az amúgy hetek, hónapok óta bennem dúló feszültséget, szomorúságot.

Ilyen volt a fenti mondat is. Igen így volt, ezt éreztem nemrég én is. Helyettem írták, leírták, megfogalmazták. Egyszerű mondat, mégis nehéz. Elszomorító. Fájdalmas. Amilyen szembesülni a helyzettel.

Csodálatos kert egy romkastélyban

Monty 

Műsorában látogatott el Ádám ebbe a kastélykertbe. Csodáltam a műsorban, hogy egyszerű, látszólag egyszerű kertekben is mennyire megtalálták a bemutatni valót, a követendő példát.  Szóval elkezdtem nyomozni a kastély és kertje után. Ezek a filmek amik számomra fontosak voltak:

Lowther Castle & Gardens 

Ez pedig a ráadás:

 Kívánságfa

Egyik szebb, mint a másik

Jól megírt szép, megrázó és szomorú történet, mely nagyrészt egy temetőben játszódik. Lévén a hősnő temetőgondnok. Letehetetlen könyv volt.
 

A szerző, Jane Austen miatt kezdtem a könyvhöz. Lassan haladtam vele, valószínű a stílusa miatt, mert korabelire vette a szerző. Aztán a vége felé felgyorsult, s az események is. Érdekességként érdemes olvasni.

A könyvről 

írnak a Molyon. Érdemes elolvasni, már akit érdekel.  Nem tudnék ennyi jót, értelmeset és szépet írni róla. Nagy olvasmányélményem volt, minden esetre. S persze mindjárt kezdem a következő könyvét. Nagyon jól ír.