Történelmi kertek, kerttörténelem Angliában

 

Mindig tudd, hogy mennyi az annyi

 Brutál rossz napok vannak mögöttem, hogy a betegtársaim is rosszul viselik nem vigasz. Múlt hét végén egy kérést le kellett mondanom, belehaltam, de fizikailag nem mertem bevállalni. S sajnos nagyon jól tettem. Az is benne van, hogy a délelőtti "halál" délután már sétát engedett, de ilyen a betegség. Ő az úr, s nekem alkalmazkodnom kell. 

Szemműtétre készülök, gondoltam, hogy előtte a kertben ezt azt megtehetek, hát nem. Ez van. 

Érik a dió, potyog, hozza magával a napi tornát. Nekem a hajoldozást, s sajnos az embernek füvet kell nyírni. Egyrészt magas, mert egy helyen a gyümölcsfák alatt éppen meghagyattam, most szabadulni kell tőle a potyogó gyümölcs miatt. No, meg a parlagfű e rész szélén egyszerűen elszaporodott.

Leszüreteltem a berkenyét, 1.30 deka lett a lekvárhoz tisztán. Azt sikerült annyira besűrítem, hogy valószínű a fogyasztáshoz vízben/vízzel kell hígitani. Amúgy az íze fenséges, különleges.

Reggel köd fogadott vagy pára? Az egész kert csuromvizes, pedig kilenc óra után mentem ki. Itt is füvet kellene nyírni, Zsebinél, ez pedig, ha bírom az én vállalásom.

Elnézem  a kékszakállt, csodálatos bokor lett, az időjárás minden próbálkozása ellenére. Vannak még csodák!

És jöjjön egy ajánló:

A ránk bízott kert

Jól érzed magad?

 Állj neki kertészkedni. Tutira biztosan kinyírod magad. Vagy az időjárás nyír ki téged? Egykutya.

"Az emberi lélek mindig győz"

Kötelezőkről 

Megszámoltam 4 magyar könyv van köztük, az általában olvasott, főleg olvasott angol nyelvű könyveket tekintetbe véve jó arány. Az angol túlsúlyt nem erre a listára értettem.

Szuper. Ennyi. Nem kell ragozni. Letehetetlen. Annak idején, amikor befutott Szomorú Miklós kertje ő említette, hogy angol időjárás, így a kerti körülmények mások. Monty sorozata mégis sikerrel fut. Milliók nézik a jutubon is. A szemlélete, a gondolkodásmódja a lényeg. A címadó idézet is tőle van.

 A lentiek egyike sem könnyű olvasmány. Az elsőről nekem mindig A zongorista c. film/könyv jutott az eszembe. Miért is?

Krimi

 A sikeres megtévesztés lényege, hogy az ember tudja, mikor mondjon igazat. Agatha Christie

Állati dolgok

Ha az itatón ilyen cseppek vannak tudható, hogy madár járt ott. Vajon miért tűntek el a kertből? Kutyafülű Aladár miatt? Viszont ő sokszor úton van. Véletlenül derült ki. Elnéztem a korhadó fatörzsön szorgoskodó darazsat, szinte cuppogott ahogy szedte ki a fát, szedte , bontotta falatokra. Aztán mert az itatón is ott voltak csak utánanéztem, kik is ők? No, meg a kertben is feltűntek a megkezdett gyümölcsökön.

 Lódarazsak. Az is feltűnt, hogy a tetőn nagy a zsongásuk a kúpcserép alatt. Az ember ment fel megnézni, s talált egy 50x30 centiméteres fészket. Az utólag derült ki, hogy másik is volt ott. Mivel a leírások róluk elég riasztók voltak hamar hívtunk darázsirtót. Ők aztán annak rendje módja szerint el is intézték őket, a fészkeket. Szerencsére szóltak, hogy egy ideig még nyüzsögnek. Ez 3-4 napot jelentett, mára elmentek. Remélem örökre, s tán a szomszéd háztetejének sarkáról is, mert ott kezdtek új otthont keresni.

Eszméletlen az állatvilág, honnan tudták? Mert ismét isznak, s fürdenek nálunk a madarak. Amikor a szomszédok visszavitték a menhelyre a fegyelmezhetetlen kutyát, mikor elindultak a városba a mi macskánk már a kerti asztalukon volt, ott napozott. Honnan tudta? 

No és a vágyam? Egy kutya. Mutattak egy menhelyre visszavitt kutyát, méretre megfelelőt, tetszett volna is, de második idős gazdája hagyta cserben. Hogy merjen az ember így bevállalni egy állatot? Szerencsére egy jó gazda megszánta, magához vette. S van  náluk egy kis vörös spitz. Zsebi is spitz volt. Nagyon szerettem őt, társunk volt sok utunkon. Hiányzik. Hiányoznak a közös mászkálások vele, amivel mindketten jól jártunk. Így nehezen mozdulok ki. S az ember a süteményt is nyugodtan kiteheti az asztalra, székre az udvaron, nincs aki megegye onnan. (Természetesen nem neki került oda...) Hát élet az ilyen kutya nélküli élet?

Kedvelem őt

Lesznai Annáról podcast

 S kedves versem a Szóvarázslók blogról

Lesznai Anna: Egyszerű dal

 

Hogy engem lássál nézd meg, kedves, a kertet,

A lombosat, árnyasat, rejtőst a domb ölén.

Bizony, mert én is lombos, rejtős vagyok.

 

Ha engem szólítsz, kedves, szólítsd a szellőt

A sietőt, suhogót, susogott titkok tudóját,

Mert bennem is vagyon sok suttogott kérdésre válasz.

 

Ha testem kívánod, úgy simítsd az illatos földet,

Ő alszik és hűvös, de viselős izzó kehellyel.

Aluszom én is, bennem is nyílnak virágok.

 

Ha ölelni óhajtsz, úgy öleljed hársaim törzsét.

Erősek, szívósak, égnek, tülekedők.

Köztük megállok, hajamban játszik a nap.

 

Ha bírni akarsz, úgy hintsd be maggal mezőnket,

Mert azé a föld, ki terméssel áldja meg őt.

Ki holnapom hordja, én is azé leszek.

 

Ha ismerni vágyol, úgy némán messzire nézzél,

Mert tágas a völgy, a szélén hegyek hevernek.

Tágas a lelkem, de valahol otthon vagyok.

 

Ha szeretni szeretnél, úgy tárd ki szomjas karod,

Borulj a fűbe a nyilazó napfény alatt,

Ott játszik csókom minden sugár nyomán.

 

Ha jó akarsz lenni hozzám, simogasd meg ebünket

Mert hű ő szegény, és nem tudja megmondani, mi fáj.

Jaj, tudni szólni szemérmes szívnek nehéz.

 

Ha el akarsz hagyni, házunk kapuját tedd be,

Léptednek nyomán arannyal porzik az út.

Örökké nyílik a kert, de viszont sohase látod

 

LESZNAI ANNA: ŐSZI VARÁZSLAT Homály erjed bomlott avarból, gyűrött gyepből víz bugyborékol, cuppog a zsombék, duzzad az ér, földből buggyan a barna vér, a halmok gőzzel töltött csutorák. Sötét vadkan magát beássa, szarkák csörögnek a szántásra, rögök kövér varanggyá válnak, iramló nyulak ködbe válnak, szétvetett karral izzadnak a fák. Veres irhájú alkonyat kérődzik zörgő ág alatt, ég lóbálja ködemlejét, egy szarvas felveti fejét, aggancsa repedt fellegbe akad. Párakendő hull hegytetőre, nyirkos kígyó kúszik fenyérre, roppant hüllő az ősi sárban: árny hentereg nyögő határban, a völgyek vemhes öle felszakad. Növény, kő mozdul, állat dermed, széjjelfoszlik a biztos termet, élőt elnyelnek lomha vermek, vak holtak üstököst kevernek, elomlik a bátor, a restnek szárnya termett Minden, mi rend volt, gyönyörűség, emberalakra szabott szépség, ember szivéhez mért öröm: átcsörtet most a zárt körön, megkergült kéjjel káoszba rohan. Veled mi lesz? Ejtsd el magad, s a hömpölygő ár elragad… Vagy kulcsold össze két kezed, s mint aki célba érkezett, itt van, nem tágít, megmarad: most mutasd meg az arcodat! (1938)

A Cultura Magazin cikke csak engedéllyel másolható.

LESZNAI ANNA: ŐSZI VARÁZSLAT Homály erjed bomlott avarból, gyűrött gyepből víz bugyborékol, cuppog a zsombék, duzzad az ér, földből buggyan a barna vér, a halmok gőzzel töltött csutorák. Sötét vadkan magát beássa, szarkák csörögnek a szántásra, rögök kövér varanggyá válnak, iramló nyulak ködbe válnak, szétvetett karral izzadnak a fák. Veres irhájú alkonyat kérődzik zörgő ág alatt, ég lóbálja ködemlejét, egy szarvas felveti fejét, aggancsa repedt fellegbe akad. Párakendő hull hegytetőre, nyirkos kígyó kúszik fenyérre, roppant hüllő az ősi sárban: árny hentereg nyögő határban, a völgyek vemhes öle felszakad. Növény, kő mozdul, állat dermed, széjjelfoszlik a biztos termet, élőt elnyelnek lomha vermek, vak holtak üstököst kevernek, elomlik a bátor, a restnek szárnya termett Minden, mi rend volt, gyönyörűség, emberalakra szabott szépség, ember szivéhez mért öröm: átcsörtet most a zárt körön, megkergült kéjjel káoszba rohan. Veled mi lesz? Ejtsd el magad, s a hömpölygő ár elragad… Vagy kulcsold össze két kezed, s mint aki célba érkezett, itt van, nem tágít, megmarad: most mutasd meg az arcodat! (1938)

A Cultura Magazin cikke csak engedéllyel másolható.

LESZNAI ANNA: ŐSZI VARÁZSLAT Homály erjed bomlott avarból, gyűrött gyepből víz bugyborékol, cuppog a zsombék, duzzad az ér, földből buggyan a barna vér, a halmok gőzzel töltött csutorák. Sötét vadkan magát beássa, szarkák csörögnek a szántásra, rögök kövér varanggyá válnak, iramló nyulak ködbe válnak, szétvetett karral izzadnak a fák. Veres irhájú alkonyat kérődzik zörgő ág alatt, ég lóbálja ködemlejét, egy szarvas felveti fejét, aggancsa repedt fellegbe akad. Párakendő hull hegytetőre, nyirkos kígyó kúszik fenyérre, roppant hüllő az ősi sárban: árny hentereg nyögő határban, a völgyek vemhes öle felszakad. Növény, kő mozdul, állat dermed, széjjelfoszlik a biztos termet, élőt elnyelnek lomha vermek, vak holtak üstököst kevernek, elomlik a bátor, a restnek szárnya termett Minden, mi rend volt, gyönyörűség, emberalakra szabott szépség, ember szivéhez mért öröm: átcsörtet most a zárt körön, megkergült kéjjel káoszba rohan. Veled mi lesz? Ejtsd el magad, s a hömpölygő ár elragad… Vagy kulcsold össze két kezed, s mint aki célba érkezett, itt van, nem tágít, megmarad: most mutasd meg az arcodat! (1938)

A Cultura Magazin cikke csak engedéllyel másolható.

LESZNAI ANNA: ŐSZI VARÁZSLAT Homály erjed bomlott avarból, gyűrött gyepből víz bugyborékol, cuppog a zsombék, duzzad az ér, földből buggyan a barna vér, a halmok gőzzel töltött csutorák. Sötét vadkan magát beássa, szarkák csörögnek a szántásra, rögök kövér varanggyá válnak, iramló nyulak ködbe válnak, szétvetett karral izzadnak a fák. Veres irhájú alkonyat kérődzik zörgő ág alatt, ég lóbálja ködemlejét, egy szarvas felveti fejét, aggancsa repedt fellegbe akad. Párakendő hull hegytetőre, nyirkos kígyó kúszik fenyérre, roppant hüllő az ősi sárban: árny hentereg nyögő határban, a völgyek vemhes öle felszakad. Növény, kő mozdul, állat dermed, széjjelfoszlik a biztos termet, élőt elnyelnek lomha vermek, vak holtak üstököst kevernek, elomlik a bátor, a restnek szárnya termett Minden, mi rend volt, gyönyörűség, emberalakra szabott szépség, ember szivéhez mért öröm: átcsörtet most a zárt körön, megkergült kéjjel káoszba rohan. Veled mi lesz? Ejtsd el magad, s a hömpölygő ár elragad… Vagy kulcsold össze két kezed, s mint aki célba érkezett, itt van, nem tágít, megmarad: most mutasd meg az arcodat! (1938)

A Cultura Magazin cikke csak engedéllyel másolható.