Ma

Délután, napsütésben:

 

 

 

Ezek reggeli fotók, fagy után:

S íme, amikor hazaértünk a tőről három óra körül:

 

Közös téma, két megközelítés

 

 

Érdekes, a zene mindkettőben jelen van. Nekem a 2. a kedvencem. Nektek?

Bezárkózva

 élünk, nem kértünk védőoltást. Fő ok, hogy mikor utoljára kaptam nagyon beteg lettem tőle, azóta nem adatom be. Próbálunk távolságot tartani, ami fontos bolt oda járunk el, megfelelően védekezve. Azért már a településen is megjelentek  a betegek, szerencsére nem súlyos esetek.  Mi pedig próbálunk ügyelni magunkra.

Úgy tűnik az erdők forgalma ismét megnőtt, lásd kedvenc erdészházas erdőnké. Ma pedig kedvenc tavunkhoz mentünk el, megnézni hogy őszül? Semmi extra néznivaló nem volt. Csak a megszokott, de mégis mindig meglepetés, s új arcát mutató látványok. S horgászok, többen. S kutyasétáltató is. Zsebit nem vittük, egy órás a séta, nem kockáztatunk vele, Utána járattam meg kicsit a faluban.Legyen meg a napi szimatolása.

A "krokodil" fa

 

Mai fotó, kankalin. Egyike a tavasz első erdei virágainak.. novemberbenm

 

kilátó is épült a szőlőhegyen, tavasszal meglátogatjuk majd. Nyáron ismét megnyílt a fürdő, új híd készült, nagy forgalom volt a nyáron.Nagyon ad magára a település.Megállapítottuk.

s sütött a nap ezerrel, szép november búcsúztató időjárás volt. Miért búcsúztat? Hidegeket ígérnek. Viszont most derült, vígadt, s ragyogott ég és föld is.

Meglepetések

Keresni kezdtem novemberi fotókat a gépen,s nem találtam. A mobilon voltak, mert az általában velem van a kertben, ha etetek, ha kutyát sétáltatok, azaz futtatok lent a gyümölcsös részen.A fentiek ma délelőtt a napsütésben készültek. Lejjebb mobilfotók vannak, nagyítva, hogy jobban láthatók legyenek. Szóval azt hittem novemberrel vége a kertben az ősznek. Ezért is nem fotóztam. Aztán észrevettem .hogy vannak késve színesedők: a borbolyák, a a gyöngycserjék,a rózsaloncok, s még mindig pazar a tölgylevelű hortenzia, s a bangiták. Nem beszélve a krizantémokról, amik amilyen nehezen indultak be idén, de a végén nagyon odatették magukat.  Pedig szedtem is szét, ajándékoztam is belőlük most pár hete. Egy szóval még mindig pompázik a kert, csak kissé másként, kissé visszafogottan, de még mindig szép.

 

Pár napja etetni kezdtük a madarakat is. 24 óráig mély csend volt, aztán felfedezték, s nagy a forgalom. Cinegék, csuszkák, s két madár még, de nem tudtam kinyomozni kik lehetnek? Alsó fotón látszik is a hosszú farka az egyiknek, tán őszapó, de közelről még nem figyelhettem meg. A másik kormosfejű cinege, most néztem meg. Még sosem láttam a kertben. Kóborló, lehet, hogy épp erre járt.

 

A hegyes levelű zöldek pedig késő tavaszi hagymások, szép tarka virágok, de a nevük nem jut eszembe. Idejükben nem virágoztak,, azt hittem valaki megette a hagymájukat. Most itt vannak, eltévedve. Gondolom a fagy majd végez velük.

S itt van gondnak Kutyafülű Aladár. Aki feltehetően ideköltözött, pedig próbálom nem etetni, csak, ha nagyon, nagyon nem bírom már a kuncsorgását elviselni akkor kap tejes kenyeret. Gondolom a komposzton talál ezt, s azt. Feltehetően a szomszédban is. Hogy otthon eszik-e? ki tudja, ha kilépünk az ajtón biztosan a lábunk alatt van. Éjjel és nappal is. Többnyire. Sajnálom, kedves, hízelkedő, de épp elég nekünk a mostani létszám beteg kutyástól, mert a gyógyszere nem olcsó, de ezzel jól van. Nem tehetjük meg, hogy nem  vesszük meg neki, csak  nálunk is van egy költségvetés. Csak azt nem értem, hogy évek óta miért kötnek itt ki "problémás" macskák?

A megoldásra én is kíváncsi voltam

 

Egyik kutya, másik eb, vagy mégsem?

A könyv hónapok óta nálam van, valahogy sehogy nem akartam nekiállni olvasni. Most elkezdtem, aztán félretettem, az a brutalitás, a nők megalázása, amiről szól nem az én világom.

Kerestem egy másikat:

 Finomnak ez sem mondható, más. Bűnügyi történet, folyik a vér, a gyilkolás, s mégis. valami miatt fogott a történet, még a gólyás leírások sem zavartak. S kedvenc filmem a

Bíbor folyók

az ő regénye alapján készült, s ez sem piskóta. Viszont Jean Reno ez után a film  lett a kedvencem.