mert rám szakadt a ház, a kert. Kiesett két hét a hőség és az utazás miatt. (Az uram lapít, rosszul van. Nem számíthatok rá.)
Végül elutaztam, mert azt mondtam, ha reggel jól vagyok, indulok. Nem is lett volna gond, de vasárnap útra készen a leányzó kijelentette, marad. (Ezt kb. félóra múlva megbánta..., de már késő volt. A jegyeket előre megvettem oda-vissza, s arra már vissza is mondtam. Meg amúgy is. A pici jött volna, noná, de őt a szülei nem támogatták, tehát még én maradtam pár napig.)
A hazautam elég kalandosra sikeredett a félórát késő első busszal ami valamennyit behozott a késésből, a nagyon rendes sofőrrel, aki a Népliget sarkán megállt, hogy elérhessem a perc múlva induló járatomat. A már bezárt második buszra felkopogtam magam, de még futni kellett a késés miatt... s jegyem a mobilon volt, amit még keresnem kellett, de láthatatlanba elfogadta. Később persze megmutattam. Hiába, a technika, meg az öregség, meg az arányok. És az életfúnkciók. Szóval csak hazaértem, végül is. Arra, amire.
Majd jelentkezem.
Végül elutaztam, mert azt mondtam, ha reggel jól vagyok, indulok. Nem is lett volna gond, de vasárnap útra készen a leányzó kijelentette, marad. (Ezt kb. félóra múlva megbánta..., de már késő volt. A jegyeket előre megvettem oda-vissza, s arra már vissza is mondtam. Meg amúgy is. A pici jött volna, noná, de őt a szülei nem támogatták, tehát még én maradtam pár napig.)
A hazautam elég kalandosra sikeredett a félórát késő első busszal ami valamennyit behozott a késésből, a nagyon rendes sofőrrel, aki a Népliget sarkán megállt, hogy elérhessem a perc múlva induló járatomat. A már bezárt második buszra felkopogtam magam, de még futni kellett a késés miatt... s jegyem a mobilon volt, amit még keresnem kellett, de láthatatlanba elfogadta. Később persze megmutattam. Hiába, a technika, meg az öregség, meg az arányok. És az életfúnkciók. Szóval csak hazaértem, végül is. Arra, amire.
Majd jelentkezem.