Egy boldog nap

Van a NL-ban egy riport Berkecz Franciska szociális testvérrel, Tegyél csodát, változtass meg! Elgondolkodtató, többször érdemes elolvasni. A másik Balla Eszter színésznővel, aki egy értelmileg akadályozott gyermek édesanyja. Nos, ő is nagyon szépen beszél. Megvolt a napi gondolkodni való.

Ma SÜTÖTT A NAP, meleg is volt, csöpögött is, szóval minden volt. Viszont az igazi májusi időjárás ebben későőszben furcsa. Hát ami a természetes lenne az a a furcsa? AZ. Sajnos, ide jutottunk. Azért jó lenne, ha mai formáját már megtartaná.

Cirnyó főkandúr napok óta nem volt itthon, hívogatom, még nem ért haza. Reméljük "csak" dolga van, amúgy férfiasan fontos.

Kerteltem, s sikerült a túltermelést ide-oda átadnom. Öröm, mert nem én kapok, adhatok. Volt aki rácsodálkozott a kertre is, jólesett, értékelték a befektetett munkát.

Estére sétáltunk Zsebivel is. Fáradtan, de elvittem. Fáradjon. Vajon ő is fáradt vagy csak én?

 

Hazatérve ez a látvány fogadott, s a pár napos is szép. Régen fotóztam felhős eget.

 

Válasz komment helyett

Zsebi mindig kapart, főleg, ha valaki lent járt a föld alatt. viszont sosem csinált kárt, eddig. Most olyan szerencsétlenül jött ez össze, hogy az ajándékomat széttépte, másik helyen "csak" feltépte a növényt, a harmadikon eltűnt. Egyszerűen eltűnt. Ezt kaptam. Szóval egy délelőttre mondjuk ennyi sok. Hirtelenjében. A szömörce alatt még ott a tavalyi lyuktakaró tégla, tehát az állat akkor is arra járt. Az a dühítő, hogy mindegyik növény mellett van hely, hát Murphy törvénye szerint arrébb kapart.

Amúgy sem volt egy jó napom. Az akácfa kérdést megoldottam, felajánlottuk a szomszédnak, ha eltakarítják, vigyék. Ők nagyon jól járnak, sok fa, tüzelni. Mi azért járunk jól,
mert elkerül,
nem az uramnak kell vele dolgozni
s nem kell fizetni megint favágót jelentős pénzért, hogy eltakarítsa.

Gondolom más körülmények közt bárki kapva kapna ingyen fán, tüzelni. Itt a mi körülményeink vannak. S főleg megint nem az én vállamat nyomja majd. Van itt épp elég intézendő a nyárra. Valószínű ez is feszít.

A kert: a kert nekem fontos. Sosem gondoltam, hogy beszippant, megtörtént. Évek teltek el mióta itt laktunk míg ez bekövetkezett. Most egyszerűen szívügyem, s mert olyan vagyok, ha valamibe belekezdek végigviszem, s akkor próbálom jól is megcsinálni. Nem kis áldozattal. Anyagival is. Viszont  mi 9 éve vagyunk együtt, így alakítottuk ki az életünk, környezetünk. Emiatt nálunk pl. nincs ajándékozás, mert a körülmények megteremtése felvette, felveszi a rászánandó összeget. Ha kapunk vagy inkább én, sokszor erre rakom félre nem pl. ruhára, s jól működik Ágnes virágpénzgyűjtő borítékja. Micsoda találmány. (Unokáknak persely, mert micsoda öröm számolni az aprót, nekem boríték.)

 Azért is írom egyes szám első személyben, mert ez az én szívügyem, az uram főleg az építmények kivitelezésében szokott tüsténkedni.S hát van egy hatalmas hátsó kert, fűvel. Bár a birkások szerintem örülnének, ha megkapnák, de még tartjuk, hátha egyszer úgy intézkedik az időjárás, hogy gyümölcs is terem a fákon.

S sajnos én nagyon feltudom húzni magam, nagyon.  Ez van.  S köszönöm, hogy hozzászóltatok.

Gólyaorr. Geranium Johnsons' blue. Nem csodaszép? Annyira szeretem.

 

S a fiamék anyák napi ajándéka (kőtörőfű), ami olyan szépen megeredt, virágzott, s úgy szerettem.Terülőt kaptam, mert most abban utaztam. Még erre is odafigyeltek. Hát ezért fájt nagyon, volt annyira bosszantó.

Poklok napja

volt a tegnapi nap, számomra. Reggel felfedeztem Zsebi újabb és újabb ásásait, rókalyukat ásott, rókalyukakat!!! A pusztítást ami vele járt nem részletezném, s tudom nm szabadna, az agyam szétdurrant. Még most is zsibbad a fejem. Annyira durva volt.

A nagy szélben, esőben kidőlt egy almafa, gondolom alá volt fúrva... S egy hatalmas akác, rá egy diófára. Ez gondolom így is marad,mert többet nem vagyok hajlandó intézkedni. Nem. Többet nem.

A koszorúslány társai,

csak éppen a fotók nem lettek elég élesek, de közben az ég is leszakadt, s ömlik, ömlik, mintha hetek óta nem esett volna.

 Ő még öltözködik.

  Ő is. A levelei érdekessége a neonzöld szín. Azért a virágok is szépek.

S ő a Weigela Alexandra, nevét tudom, sokat kerestem. Mire kiderült a város nagy kertészetében kapható... A sötét bordós levelei most valamiért kicsik, lehet, hogy kimaradt a táposztásból?

 S a legfiatalabb ígéret, minden értelemben:

S íme a hirtelen rittyentett sziklakert, s még három társa van a kertben, mai kialakítással. Alatta kikaparva... Itt mellette a hadviselt növény az én anyáknapi ajándékom VOLT. Ezért kaptam harctéri agybajt amikor megláttam. Olyan szépen kihajtott, feltalálta magát, gyönyörködtem benne, s a fiamra gondoltam. Ennyi. (A többi helyen csak kövek vannak, még jó, hogy volt valaha sziklakert, amit szintén Zsebi kapart szét annyira, hogy megszüntettük.

 

 Eső előtt,

  valószínű a madár is azt figyelte a diófa tetején:

Süt a nap,

világít a reggel, s az ember rácsodálkozik.Annyira megszoktuk a hideget, szelet, esőt, a normális, aktuális időjárás már csodának számít.

Vizes a kert, nem jó rámenni, beleragad az ember. Mégis megtettem, csomagot kaptam, messziről érkeztek lizinka és társai. Itt is köszönöm Mancokának. Ha már érkeztek, s a lehetőség megvolt hamar kiültettem őket. S várom, hogy megmutassák magukat. Remélem, hogy az időjárás melléjük áll, ahogy a borágóim mellé is, mert nem győzöm a palántákat fel-lepakolni földre, ablakba. Védeném őket, ha már nagy nehezen hozzájuk jutottam.

Négy óra óta vagyok fent, "kimosva", ahogy mondani szokták, de nem tudok visszaaludni. Nem nézek tehát jó nap elébe, pedig ha jó az idő lenne mit tenni. Tavaly egész nyáron kitermeltem a növényeket, a kokárdák máris úgy felhúztak, kidőltek. Ember tervez, eső felhúz, s máris változik az amit látni szerettünk volna.

A fűzfa, s vele a madárvilág nagyon hiányzik.Szívfájdítóan. Az időjárás miatt az ember még időt sem nagyon tölthetett kint, a diófa most lombosodik, szegényt a szél megtépázta alaposan. Győzzük szedegetni a szétszórt ágakat. Talán rajta majd lesznek, ide majd jönnek látogatók. 

 A rózsaloncoknak tavaly alaposan nekiestem, megmetszettem őket. Még ilyen dúsan nem virágzott ez a kis koszorúslány a ház melletti rézsűn. Mindig félek a metszésektől, pedig csak igazán JÓL kellene metszeni. Ehhez kellene érteni, vagy merészen belevágni. Itt van pl. a szömörce, a felnyúlt, a tavalyi eső által felhúzott ágaival. Lehet, hogy ezeket is le kellett volna vágni? Van valakinek, mit tesz vele? Úgy szeretem mikor estefelé, napnyugtakor megvilágítja a lombját, s vörösben fénylik az egész bokor.

Ő számomra még mindig titok: milyen növény lehet? Már vagy félméteres, kupacban nőnek, nem akartam szétültetni őket, ismeretlenül.

S íme a kert egy másik részén is virágozni kezdenek a növények. A haranglábakról mindig kedves blogolvasóm, Tina jut eszembe, ahogy szórta szét a magjait. Sajnos a csigák is közbeléptek. S tanultam a tavalyi kertlátogatás kertészétől, ő nem kapál, csak kihúzza a gyomokat, mert a kapálással eltüntetheti a szél által szétszórt jövevény növényeket is.

S hogy jártunk a szomszédasszonyommal együtt? Tavaly sok volt a kána/kanna, jó nagy terjeszkedéssel, megmondom elegem volt, alig tudtam ősszel kiásni őket. Ő meg elosztogatta.  Nem is tettem, tettünk el annyi rizómát, erre idén nem bújnak elő. Viszont mire jó, ha mi osztogatunk, most lehet annak a gyerekeiből kérni, majd jövőre.

S végül a bimbózó írisz. Mintha angol úrhölgy lenne, s valami rafinált kalap ülne a feje tetején. Nekem mindig ez jut eszembe róla, ha ránézek. Tavaly nem nyíltak, akkor most lesz öröm.

Olvassunk!

Van egy gyermekeknek író írónő, aki óvónő volt eredetileg: Vadadi Adrienn. Óvodás történetekkel kezdte, aztán iskolásokat írt. Egy ideje nem követem, viszont míg olvastam a könyveit nagyon szerettem. Óvodás meséiben a kis konfliktusokat mindig elsimította. S ez nekem, felnőttnek is oly jó érzés volt

Most felnőtt könyvvel voltam így.

Tudom, hogy az írónő érzelmes történeteiről

 ismert, kedvelt. E rövid írások többnyire veszteségekről, konfliktusokról szólnak, de a végükön mindig ott a változás, kiemelkedés, a boldogság lehetősége. Szerettem a könyvet, tán épp emiatt.  Néha annyira kellenek az ilyen könyvek, filmek. Nem tudom ki hogy van vele, de nekem néha vannak "éhségeim". Ez jelenthet százszor olvasott könyvet, vagy megnézett filmet, vagy egyszerűen csak elfog a hiányérzet valami után. Aztán vagy meglelem, vagy keresem tovább. Ebben a rideg időben megmelengetett a könyv. Ránézek a borítóra, éppen egy esernyő látható rajta. Micsoda véletlen!

Közben másfelé is kalandoztam, a könyv szinte megszólított a könyvtárban. Végigizgultam, borzongtam, a műfaj kedvelői biztosan szeretni fogják. Valamiért megsejtettem mi itt a bökkenő, ennek ellenére végig izgultam, s lehet, hogy drukkoltam is a főhősnek?

Egy elfelejtett kert helyreállítása,

 ha a fotók megfognak valakit , s nem beszéli a nyelvet fordítóval elolvashatja. Érdekes volt a felavatásának története, majd az utóélete, és a "feltámadása".70 év után állították helyre a kertet, amelyért az Amerikai Tájépítészek Társaságától díjat is nyertek a tájépítészek. Számomra fenségesség és nyugalom árad a fotókról.

 

https://www.gardenista.com/posts/restoring-forgotten-garden-gilded-age-newport-ri/