Oldalak

2019. február 4., hétfő

Meglepetés

Eltűntem, valakinek azért hiányoztam, jelezte is. Előtte napoki minden nap a városban jártunk ügyintézni, du. sütöttem, még írni sem maradt időm. Így csak eltűntem. Kecskeméten pásztoroltunk, értsd: "őriztük a nyájat", néhány napig, azaz a leánykákat.

Odafelé ekkora volt a köd, Érd felé kezdett a nap kisütni.

 

 Az MO-áson félelmetesen beszorítva a kamionok közé. Bevallom: féltem.



Hazafelé:  Tihany, Belső tó, s a háttérben a Badacsony. Nagyon szeles, hideg volt ott ma délután.


 Ez a kert alján a látvány, hajnalban eshetett errefelé a hó. Ennyi, de esett.

S akik fogadtak minket:

 Téltemető Mancokától, egy van, legalábbis eddig, de egy legalább van. Köszönet érte!

 A kibújóban lévő hóvirágok egy része.


 Hunyorék. Tavaly egy bokor egész télen ontotta a virágait, idén nem. Pedig a nyáron ismét komposztos trágyáztam őket, s decemberben fagy előtt is. Ki érti ezt,


Kankalinok ismét hó alól nézegetnek kifelé.

2019. január 30., szerda

Köd alatt






S lassan indulunk a neurológiára. Ebben a vigasztalan időben. Kint voltam, fent tán vadludak húztak, csak  a hangjuk szállt le. A kert megdermedve, de hát ilyenkor ez a dolga. Csak 24 órája szinte ezerrel sütött a nap!

2019. január 27., vasárnap

Akartam írni róla,

de mindig halogattam Most Ágnes bejegyzése  hozza ki belőlem. Egy ideje én is így vagyok, de azt hittem a hiba bennem van. Nem tudok szörnyű filmeket nézni: durvaság, erőszak, lelki erőszak is, stb. Kínlódok egy ideig, s otthagyom. Mondjuk a fogvicsorgatós, üres főleg amerikai filmeket is, ezek idegesítenek. Kedves Miss Fisheremet is néha lehalkítom, pedig a sorozatot kedvelem.

Azt hittem öregszem, bennem van a hiba, nem bírom a szörnyűséget, a gyötrést, a lelki kínokat. Vagy én vagyok a kényes, s ilyen a világunk? A művészi alkotások, könyvek, filmek ezt tükrözik vissza? S tudom filmek, könyvek, akkor is. Nem hiszem, néha kell más is, ami elvarázsol, felemel, lesimít vagy csak simán kikapcsol. Többnyire a francia filmek ilyenek, vagy úgy oldják meg, hogy az elfogadható is legyen. Még a Tulipánlázzal is kínlódtam, beleélve magam szereplők sorsába. Aztán jött egy új film:

https://videa.hu/videok/film-animacio/feny-az-ocean-felett-drama-fL0Eg1LeAu6AduCF

Ez sem volt habos torta, mégis beleélhettem magam a két anya helyzetébe, a férj hozzáállásába. Bár a kritika leszólta a filmet a rendező korábbi alkotásaihoz képest, azért ez sem volt egy könnyű film. Mihez képest?

S míg gondolkodtam közzétegyem-e a bejegyzést, beugrott e régen látott film. A gonoszság, irigység itt is jelen van, de a szeretet, kiállás is.

https://www.youtube.com/watch?v=xQTemJuweB0

2019. január 26., szombat

Tavasz, tulipán

Tulipánláz

Sok helyen jelennek meg blogokon a tulipánok. Most egy filmet hoztam, amikor még vagyonokat értek a tulipánhagymák, no meg egy izgalmas történetet mellé, vagy inkább az ürügyén.

2019. január 24., csütörtök

Elmentem, megjöttem,

s még csak el sem indultam.

Kecskemétre készültem, felvigyázni. Szégyellem, vagy nem is tudom, nagyon, de nagyon nem akaródzott most mennem, de a kötelesség... Nagy nehezen tegnap összeszedtem magam, ma reggel indulás előtt telefonáltam, hogy vannak? Kiderült a gyerekek betegek. Így maradtam, én a vírusoktól rettegek, ha lehet, kerülöm őket. (Ill. a betegségemnek nem használnak, úgy szoktam mondani két évembe kerülnek.) Nem tudom most mi tartott vissza, az egyre jobban terjedő influenza vagy a saját rosszulléteim. Viszont, ha kell így is segítettem volna. Nem tagadom ez most  így, nekem jól jött ki.

S ma az orrom sem dugtam ki a házból, már tapasztalat kutyát sem sétáltatok ilyen vad, hideg szélben. Csak etettem az állatokat. S futás vissza, be a jó meleg házikóba.

Néztem ismét a Nap, széna ... sorozatot, nem is tudtam, hogy van 3. része, hááát meglehetősen gyengére sikeredett. Untam, csak vártam hátha felpezsdül, nem igazán. Kár, mert az első két rész szédületes poénokkal volt tele. Nagy kedvenceim a régebbi cseh filmek. Az ezek korabeliek, pontosabban. Még a régi Filmmúzeum csatorna kapatott rájuk. S azóta többször is végignéztem ezeket, mindig jókedvem kerekedett tőlük.

Ajánlottam már? Naponta egy részt megnézek belőle: Miss Fisher rejtélyes esetei. Hogy adta-e valamelyik csatorna nem tudom én itt találtam rá, helyes, s néha nagyon véres és izgalmas, (viszont nehezen , de ezt még elviselem.)




https://www.youtube.com/watch?v=0ArRASLq-OY&list=PLTb8OYI4dHtjB_YFk5iWKBCLmlOlcV5GZ

2019. január 22., kedd

A madáretető vendégei


 Fagyott az éjszaka, még mindig dermedt minden tíz óra magasságában. Ha nem látnám, a megnövekedett madárlétszámról tudnám. Az más dolog, hogy fényképezni nem tudom őket, gyorsak, vagy én lassultam le?



 Tengelicék várnak, lesnek, közel repülnének. Csattan a fényképezőgép, elrepülnek, visszajönnek, nézelődnek. Ha eljövök övék  a terep hogy verebek nem jutnak oda egy dolog, de sajnos a közel húsz cinke sem. Megszámoltam, voltak ma ennyien, még mindig fagy.