Lesétáltam a kert végébe, kicsit körülnézni, ibolyát keresni. Miért is ne! Viszont a kákicsok virágoznak, meg a sárga primulák, s egy lila. Amiért a szívem szakad meg a hosszú szárúak elvesztek.
Szóval a kert alján, a "patak" partján valami furcsa volt. Letört ágak, mély nyomok. Tolvajok jártak itt fát vágni? Aztán nézem a szomszédos villanypásztor drótjait, le-és kidöntve, kiterítve, figyelem a nyomokat: paták. Szarvasok jöhettek be a kertbe. Kérdés: hogyan, mert mindenhol a villanypásztorral lekerítették a szomszédos telkeket is a birkák miatt. Valahol biztos áttörték, ahogy nálunk is. Múltkor a faluban, jó, kifelé eső részen, de bent a faluban sétálva egy őz rohant ki az egyik nyitott kertből. Kora délután.
A falusi hírharang (értsd facebook oldal) tele van gazdáikat kereső kutyák fotóival.
Én meg csak rácsodálkozom, -bár magam sem értem miért- az ősszel érkezett kutyanemzedékre. Nőnek, nőnek, egyre nőnek. Még a picike törpe tacskó is, bár neki tegnap csak a hangját hallhattuk.
Mire leltem, megosztom, oly szépek: Papírvágással készült a polip, két hónapos munkával. Nézzétek meg a többit is:
https://www.visi.co.za/masayo-fukudas-hand-cut-paper-artworks/
https://www.instagram.com/kiriesousakukamasayo/