Könnyek, cseppek

David Prok: Eső után

Így eső után
apró cseppeken fények
billegnek sután.

forrás

Erdő, köd, őszbúcsúztató

 Kimentünk Sohollárra, régen jártunk itt. Zsebi boldogsága leírhatatlan volt. Hiába ült be eddig azonnal az autóba, mihelyt kinyitottuk az ajtaját, mostanában nem utazhatott. Kopaszodik az erdő, s mégis volt néhány színes fa. Az elkésők. Most is szép volt az erdő.

 

 

 S volt aki másként vetkőzött, a kérgét dobta le. A szomszédra. 

Felfelé tekintve az eljövendő napok időjárása sejlett felénk. S mégis, oly sok szépet kaptunk idén az ősztől. Köszönet érte.

S ajánlom ismét és ismét a könyvet:

Egy temetőről másként

Kedvenc bloggerem fedezte fel a filmet. Párizsi temető nappal és éjszaka, s évszakonként filmezve, szakértőkkel, s ami a sóját adja a természet oldaláról közelítve:

https://enkisfoldem.blogspot.com/2018/11/film-az-arte-programjan-talaltam.html

Szenzációs felvételek, lélekkel elkészítve. Aki tud idegen nyelven érti is amit lát, én sajnos csak a felvételeket élveztem, s következtettem. Így jár aki nem beszél nyelvet... Viszont, ezt már Katalin segítette a Joutube-on pl. a beállításoknál a magyar nyelvű felirat megtalálható, igaz, kissé döcögős a fordítás, de a lényeg benne van.

fotók a linkelt blogbejegyzésről valók

 Én harmadszor nézem, eredetiben és fordítással láttam, most összekapcsolom a kettőt. Engem ez  film nagyon megragadott.

Ez pedig a ráadás:

Szösszenetek

A sok ág- és törzspakolás megtette a magáét, no és a front. Mára kifeküdtem. Sebaj, tudtam olvasni. Én a sorozat utolsó kötetét olvasom most, sorozat, de ugyanakkor mindegyik kötete magában is megállja a helyét. Jól ír, jól mesél, leköt, beszippant, van titka, ha az ember a nem vékony köteteit sorra olvassa el. S az első kötetben az olvasásról, a könyvekről szép gondolatokat vihetünk magunkkal. Tudjátok, a kis füzetecskékbe...

 

S jöjjön egy kedves : érkezett a favágó, megy hátra a fához, ej, de szép kertecske, mondta. A férjem is nekem, két nap múlva. Azért elismerés az embernek jólesik, akárhogy is.

Más. Reklám. Ha tudná az intézmény hogy is reklámozzák? Piacon vagyunk, gyógyszermellékhatás elkap. Eladó, ne a piac mellékhelyiségébe menjen, menjen a könyvtáréba, az legalább tiszta. (Megjegyzem a piac mellett van a bíróság, a börtön, a múzeum és a könyvtár is. Úgy látszik az a legelérhetőbb, legbejárhatóbb. Azért remélem az eladó könyvet is visz onnan.)

"A külseje olyan elhanyagolható, hogy még az unalom sem veszi észre, ha arra jár." Az olvasott könyvből, csak úgy, de oly találón írta le.

Most jött el az ideje,

hogy kimásoljam ezeket a gondolatokat. Most x-szer kerültek elém, Nők Lapjákat pakoltam, aláhúztam, amikor olvastam. Ha már ennyire elém jöttek, megosztom veletek.

Az állatok szeretetéről:

"Egyébként a félelem leküzdésének is az ismeret a legjobb eszköze.... ha nem ültetünk a fejükbe idegenkedést egyik állatról sem, akkor marad elegendő hely a kíváncsiság után a tiszteletnek és a szeretetnek." A cikk egy pókokat is szerető, - tartó kisfiúról és családjáról szólt.

Az önálóvá válásról, az új, egyedüli élet kezdéséről mondta Tarján Zsófi:

"Olyan ez, mint amikor az ember beugrik a tengerbe, az első méterek a legnehezebbek, mert a partról még sokáig visszavernek a hullámok.! A hullámverésen valahogy át kell vergődni, és utána ott a végtelen óceán."

Grecsó Krisztián nyilatkozta, olyan finoman a fájdalmukról, reményükről:

"A legfőbb álomért nagyon sokat teszünk a feleségemmel, de a Jóisten fókuszába még nem kerültünk be, hiába ugrándozunk, hogy végre észrevegyen minket."

Koncz Zsuzsa (a vastagon szedett megfogalmazásért. Volt egy kollégám, anno, ő az erkölcsi cserbenhagyásos gázolás kifejezést használta valakire. Évtizedek távlatából maradt meg bennem):

"A lelki támadás a szüntelen panaszkodás, nyavalygás, a bajaim nyakadba zúdítása."


Ez a dal csak úgy ráadásnak, lehet nem véletlenül:

 

Olyan bonyolult vagyok és olyan mély
Csak én vagyok nekem a nagy regény,
És csúszok bele a sok hiányba
De mehetek bármely irányba

És nem horkol velem százöt kiló
(De leszólít folyton minden tahó)
Ha sírok az esőben titokban,
Még olyanom sincs, akivel megosszam

Csak azért vagyok, hogy nekem legyen jó
És az boldogít, ami nekem való
Tangózhatok a tilosban
És nem érdekel, hogy mindenki szembe rohan
Olyan jó...

Egyedül - egyedül élek a világban, erre vágytam
Egyedül - én nem bajlódok a babákkal meg a családdal
Egyedül - illetve hárman a magánnyal meg a kutyámmal
Egyedül...

Van némi gondom az evéssel
Zabálok vagy beérem kevéssel
És nézd milyen szépen lefogytam
Csak néha nyüszítek a sarokban

Ha öreg leszek meglesz mindenem
De nem fogja meg a ráncos kezem
Van iPhone-om meg trendi iPhone-tokom
De nem lesz unokapuszi a májfoltokon

És nem érdekel, hogy nekem legyen jó
És nem boldogít, ami nekem való
És nem szambázom a tilosban
És nincs mellettem senki, és nincs aki szembe rohan
Nem is jó...

Egyedül - egyedül élek a világban, erre vágytam
Egyedül - én nem bajlódok a babákkal meg a családdal
Egyedül - illetve hárman a magánnyal meg a kutyámmal
Egyedül - én nem bízom már többé másban, meg a csodában

S egy másik hangulatú:

 Zeneszerző: Bencsik-Kovács Zoltán
Dalszövegíró: Bencsik-Kovács Zoltán

Voltam végzet és voltam esély

Valami tanulság van, de csekély

Hol voltál, kicsi hova tűntél

Mikor elmentél? Továbbléptem

 

Voltam mással és csont egyedül

Ha nagyon akarom, soha nem sikerül

Mennem kell, ha a szerelem hív

De remélem már csak veled utazom

 

Elvihetnél, hogyha szeretnél

Ahova akarnál, csak az út a cél

Ó, ha tudnád, te is akarnád

De letagadnád, mire vágyom

 

Úgy szelídülnék érted

Úgy odabújnék, ha kéred

Úgy belevágnék

Leragadnék, belehalnék

 

Voltam a csúcson és mélyen lenn

Lehetetlen még mélyebben

Hol voltál, kicsi hova tűntél

Mikor elmentél? De túléltem

 

Voltam mással és csont egyedül

Csak utazik az utazó, nem menekül

Mennem kell, ha a szerelem hív

De remélem már csak veled utazom

 

Elvihetnél, hogyha szeretnél

Ahova akarnál, csak az út a cél

Ó, ha tudnád, te is akarnád

De letagadnád, mire vágyom

 

Úgy szelídülnék érted

Úgy odabújnék, ha kéred

Úgy belevágnék

Leragadnék, belehalnék

 

forrás

Megint belefeledkeztem a

kertbe, a fotózásba. Sajnos a reakcióidőm lassú, vagy a madarak gyorsak, vagy telefonnal lassúbb fotózni, madárfotó nem sikerült- Mindenhol az etető maradt, csak.

 A sásliliom, virágzóban, most éppen a hó alatt.

 

 S íme néhány kép a bolond időjárásra vagy a megbolondult természetre:

 

Ami a fűzfából jobb sorsára vár, tegnap mégiscsak sikerült idehoznunk, mindent elrakni.

Az élet szép

- mondogatom magamnak, mert hulla vagyok, ájulás határán. A törzseket kellene elrakni, nincs erőm, segíteni, ha a főszerep ebben nem is az enyém. A nádat kell délután felraknunk, ha a karom majd emelni tudom. A három nap távollét sok feladatot hagyott maga után, egyedül nem volt aki elvégezze, szerintem bele sem gondolt. Most minden a nyakunkra zúdult, jön a hideg, be kell pakolni bútorokat, többet a házba, ahol nincs helyük, tehát össze kell pakolni, helyet csinálni nekik.

Madarak, pontosabban cinegék húszasával érkeznek enni, s az alsó fotó madara. Viszont ő milyen madár? Párban jön.

  

 

A gépem (éles madárfotókkal), vagy a memóriakártyája tele fotóval felmondta végleg a szolgálatot. Ezek másik géppel készültek, ezek sem jók. Ez van, pillanatnyilag. Ha meg közel mentem, elszálltak.