A sok ág- és törzspakolás megtette a magáét, no és a front. Mára kifeküdtem. Sebaj, tudtam olvasni. Én a sorozat utolsó kötetét olvasom most, sorozat, de ugyanakkor mindegyik kötete magában is megállja a helyét. Jól ír, jól mesél, leköt, beszippant, van titka, ha az ember a nem vékony köteteit sorra olvassa el. S az első kötetben az olvasásról, a könyvekről szép gondolatokat vihetünk magunkkal. Tudjátok, a kis füzetecskékbe...
S jöjjön egy kedves : érkezett a favágó, megy hátra a fához, ej, de szép kertecske, mondta. A férjem is nekem, két nap múlva. Azért elismerés az embernek jólesik, akárhogy is.
Más. Reklám. Ha tudná az intézmény hogy is reklámozzák? Piacon vagyunk, gyógyszermellékhatás elkap. Eladó, ne a piac mellékhelyiségébe menjen, menjen a könyvtáréba, az legalább tiszta. (Megjegyzem a piac mellett van a bíróság, a börtön, a múzeum és a könyvtár is. Úgy látszik az a legelérhetőbb, legbejárhatóbb. Azért remélem az eladó könyvet is visz onnan.)
"A külseje olyan elhanyagolható, hogy még az unalom sem veszi észre, ha arra jár." Az olvasott könyvből, csak úgy, de oly találón írta le.
hogy kimásoljam ezeket a gondolatokat. Most x-szer kerültek elém, Nők Lapjákat pakoltam, aláhúztam, amikor olvastam. Ha már ennyire elém jöttek, megosztom veletek.
Az állatok szeretetéről:
"Egyébként a félelem leküzdésének is az ismeret a legjobb eszköze.... ha nem ültetünk a fejükbe idegenkedést egyik állatról sem, akkor marad elegendő hely a kíváncsiság után a tiszteletnek és a szeretetnek." A cikk egy pókokat is szerető, - tartó kisfiúról és családjáról szólt.
Az önálóvá válásról, az új, egyedüli élet kezdéséről mondta Tarján Zsófi:
"Olyan ez, mint amikor az ember beugrik a tengerbe, az első méterek a legnehezebbek, mert a partról még sokáig visszavernek a hullámok.! A hullámverésen valahogy át kell vergődni, és utána ott a végtelen óceán."
Grecsó Krisztián nyilatkozta, olyan finoman a fájdalmukról, reményükről:
"A legfőbb álomért nagyon sokat teszünk a feleségemmel, de a Jóisten fókuszába még nem kerültünk be, hiába ugrándozunk, hogy végre észrevegyen minket."
Koncz Zsuzsa (a vastagon szedett megfogalmazásért. Volt egy kollégám, anno, ő az erkölcsi cserbenhagyásos gázolás kifejezést használta valakire. Évtizedek távlatából maradt meg bennem):
"A lelki támadás a szüntelen panaszkodás, nyavalygás, a bajaim nyakadba zúdítása."
Ez a dal csak úgy ráadásnak, lehet nem véletlenül:
Olyan bonyolult vagyok és olyan mély
Csak én vagyok nekem a nagy regény,
És csúszok bele a sok hiányba
De mehetek bármely irányba
És nem horkol velem százöt kiló
(De leszólít folyton minden tahó)
Ha sírok az esőben titokban,
Még olyanom sincs, akivel megosszam
Csak azért vagyok, hogy nekem legyen jó
És az boldogít, ami nekem való
Tangózhatok a tilosban
És nem érdekel, hogy mindenki szembe rohan
Olyan jó...
Egyedül - egyedül élek a világban, erre vágytam
Egyedül - én nem bajlódok a babákkal meg a családdal
Egyedül - illetve hárman a magánnyal meg a kutyámmal
Egyedül...
Van némi gondom az evéssel
Zabálok vagy beérem kevéssel
És nézd milyen szépen lefogytam
Csak néha nyüszítek a sarokban
Ha öreg leszek meglesz mindenem
De nem fogja meg a ráncos kezem
Van iPhone-om meg trendi iPhone-tokom
De nem lesz unokapuszi a májfoltokon
És nem érdekel, hogy nekem legyen jó
És nem boldogít, ami nekem való
És nem szambázom a tilosban
És nincs mellettem senki, és nincs aki szembe rohan
Nem is jó...
Egyedül - egyedül élek a világban, erre vágytam
Egyedül - én nem bajlódok a babákkal meg a családdal
Egyedül - illetve hárman a magánnyal meg a kutyámmal
Egyedül - én nem bízom már többé másban, meg a csodában
S egy másik hangulatú:
Zeneszerző: Bencsik-Kovács Zoltán Dalszövegíró: Bencsik-Kovács Zoltán
kertbe, a fotózásba. Sajnos a reakcióidőm lassú, vagy a madarak gyorsak, vagy telefonnal lassúbb fotózni, madárfotó nem sikerült- Mindenhol az etető maradt, csak.
A sásliliom, virágzóban, most éppen a hó alatt.
S íme néhány kép a bolond időjárásra vagy a megbolondult természetre:
Ami a fűzfából jobb sorsára vár, tegnap mégiscsak sikerült idehoznunk, mindent elrakni.
- mondogatom magamnak, mert hulla vagyok, ájulás határán. A törzseket kellene elrakni, nincs erőm, segíteni, ha a főszerep ebben nem is az enyém. A nádat kell délután felraknunk, ha a karom majd emelni tudom. A három nap távollét sok feladatot hagyott maga után, egyedül nem volt aki elvégezze, szerintem bele sem gondolt. Most minden a nyakunkra zúdult, jön a hideg, be kell pakolni bútorokat, többet a házba, ahol nincs helyük, tehát össze kell pakolni, helyet csinálni nekik.
Madarak, pontosabban cinegék húszasával érkeznek enni, s az alsó fotó madara. Viszont ő milyen madár? Párban jön.
A gépem (éles madárfotókkal), vagy a memóriakártyája tele fotóval felmondta végleg a szolgálatot. Ezek másik géppel készültek, ezek sem jók. Ez van, pillanatnyilag. Ha meg közel mentem, elszálltak.
A mai reggel a fagyos éjszaka után ilyen aranyba öltözötten (is) köszöntött minket, hogy könnyebb legyen a búcsúzás.
S már majdnem csupaszra vágva, s a tájkép a favágás után.
Elszomorító, ahogy a mai nap is. A 3. helyen kaptunk C típusú földet az új, japán juhar elültetéséhez. Itthon derült ki A típusút hoztunk, majdnem agyvérzést kaptam, mert a városba kellett visszamenni újabb, jó földért, idő, pénz.
Előbb beástuk a hetek óta várakozó új fát, aztán nekiálltunk a vágadéknak, elhordani, félretenni, félig végeztünk. A fa is félig holt volt, ideje volt kivágni, s értem én miért is húztuk halasztottuk a hadműveletet. Bitang munka. Lelkileg, fizikailag is. Viszont a délelőtt kétségbeesetten köröző madarak délután már megtalálták az etetőket. Egy a végleges, másik egy ideiglenes helyre akasztva várta őket, ahol a fagyos éjszaka után már van értelme etetni őket.
S egy vigaszfotó a félholt gépemről, ez a csík nem értem miért került a fotókra? Nagyon a végét járja, ez egy nagyon rossz vásárlás volt, rossz, gépet kaptunk ki. Ha jobban ért az ember hozzá, s nem azt hiszi, hogy ő az ügyetlen már a kezdetén cserélni kellett volna.
A most újból nyíló sásliliom.
Imádom a sárgákat!
S e búcsú fotóval nemcsak a korsó, de a kert is elalszik, s elköszön.
