Before - After

  

A mai reggel a fagyos éjszaka után ilyen aranyba öltözötten (is) köszöntött minket, hogy könnyebb legyen a búcsúzás.

S már majdnem csupaszra vágva, s a tájkép a favágás után.

 

Elszomorító, ahogy a mai nap is. A 3. helyen kaptunk C típusú földet az új, japán juhar elültetéséhez.  Itthon derült ki A típusút hoztunk, majdnem agyvérzést kaptam, mert a városba kellett visszamenni újabb, jó földért, idő, pénz.

 Előbb beástuk a hetek óta várakozó új fát, aztán nekiálltunk a vágadéknak, elhordani, félretenni, félig végeztünk. A fa is félig holt volt, ideje volt kivágni, s értem én miért is húztuk halasztottuk a hadműveletet. Bitang munka. Lelkileg, fizikailag is. Viszont a délelőtt kétségbeesetten köröző madarak délután már megtalálták az etetőket. Egy a végleges, másik egy ideiglenes helyre akasztva várta őket, ahol a fagyos éjszaka után már van értelme etetni őket.

S egy vigaszfotó a félholt gépemről, ez a csík nem értem miért került a fotókra? Nagyon a végét járja, ez egy nagyon rossz vásárlás volt, rossz, gépet kaptunk ki. Ha jobban ért az ember hozzá, s nem azt hiszi, hogy ő az ügyetlen már a kezdetén cserélni kellett volna.

 

 A most újból nyíló sásliliom.

 Imádom a sárgákat!

 S e búcsú fotóval nemcsak a korsó, de a kert is elalszik, s elköszön.