"Öröm a háznál"

Tegnap összeraktam egy túrótortát, akkor jutott eszembe vasárnap már nem tudtuk begyújtani a sütőt. Tegnap sem. Szerelő ma délután jön. Beraktam a hűtőbe, hátha még használható lesz. Majd szétrobbantam. S ez most meg sem közelíti az állapotom leírását. Amúgy is jó robbanékony voltam.

Beszélgetek a barátnőmmel, meséli az onkológiai osztály állapotát. Egy zuhanyzó, 2 wc az osztálynak, ami időnként úgy bedugul, hogy lezárják. (Amúgy ilyen helyzet a neurológián evolt, emlékszem 1986-ban. Rég volt az is.) Az ablakok tokja éppen hogy nem esik ki. Ezt már a múltkor is mesélte valaki, aki ott látogatott beteget.  Elgondolkodtató. A beteg mindig kiszolgáltatott, ezek a betegek tán még jobban a kezelések mellékhatásai miatt. Ilyen körülmények közt gyógyítani őket?! Érdekes, erről nem szól a rádió félóránként. Amúgy a kórház nevében szerepel a Szent szó...

Kint jártam a kertben. Esett tegnap, akkor , azután eredt el, hogy kiteregettem, hogy majd a délutáni esőre már megszáradjon. Ez délelőtt volt. Fűtünk mindenhol, de nem eleget, nedvesek a ruhák, mindenhol, mert tele van velük szoba, fürdő. Nehezen száradnak, azaz már mejdnem, de a majdnem még ott van mindig.

Viszont  a kert lélegzik, földön a sok diólevéllel. Itthon van kőnehéz Cirnyó úrfi, de tiszta izom. Verekedés is van, Bársonyt pofozgatja, nem állja. Pedig már elmehetünk mellette, ha eszik, nem rohan el és ki. Várjuk a napsütést, hátha hoz meleget, száradást.

  

Bolhapiacos októberedő

Kunkorodók. 

Tobzódó színek.

A bangita fele már vörös, fele még zöld.

Ezért (is) érdemes a vadszőlőt a kerítésre futtatni.

 

Recept Ágnesnél. A sütemény eszméletlen finom . S egy újabb almás, egy újabb morzsasüti féleség, csak szaggatni kellett.

S vasárnap odaértünk a bolhapiacra is, vettünk nádat a kerítésre, télre, szél ellen, aztán körülnéztünk:

 Keresztszemes, lehet, hogy kár volt otthagynom, ahogy egy képet is, aminek a kerete érdekelt volna, de egy helyen, sarkon hiányos volt.

Mi a cementmolnár? Mit csinálhat?

 Vidám árusok, látták a gépet a nyakamban. Mondtam nekik, hogy nem teszem fel a fészre, nem baj! - válaszoltak, s hamar bepózoltak a fényképezőgép elé.

 Egy másik árus egy kávékészletet "sózott rám" ezer forintért. Retro, NDK-ban készült, egy csésze kicsit lepattant. Megtalálta a helyét. A doboznyi üvegpoharat otthagytam, nem lett volna helye. Egy ezresért sem kellett.

 

 S találtam zománcos kévékiöntőt, s tortasütőt is. Már megérte elmenni. Ezek újak, akkor is. Viszont régóta kerestem ezeket.

Most pedig megyek hajat mosni. Nem szeretem tevékenység....

Október

 

 

Kürti Andrea illusztrációját mutatta kedvenc illusztrációs blogom. Megnéztem ki is ő?  Ismerjétek meg a blogját a munkáit!

forrás és a blogja

 

Gyermekruha és fülbevaló

Ajánlom

Régi beszélgetés, egy munkásságot szépen kísér végig. A mesékről (mindenféle értelemben) nagyon érthetően, meggyőzően beszél. Én sok előadását hallottam, nekem inkább összefoglaló volt, de nagyon ajánlom. Már akit ez érdekel, ha meg nem, hátha felkelti az érdeklődését.

Szeretném, hogy akit érdekel, tudjon róla: kertügyek

Voltam a kedvenc kertészetemben, vittem a húsos som levelét. A kertésznő szerint gombás, akkor is, ha nem látszik semmi, permetezzem le gombaölő szerrel. Úgy összehúzták magukat a levelek, mutattam már.

Hova lett Bozsik gazda? Szóval hallgatom a hölgyet, aki helyette van, ha jól értettem valamelyik budapesti vagy környéki kertészetből(?). Azt mondta, hogy a vándorpoloskák ellen 10 liter vízbe löttyintsünk ecetet, s ezzel permetezzük le a növényt. Nem öli meg őket, de eltűnnek.

A kertésző mesélte, hogy a vakondcsapda bevált valamelyik ügyfelüknél, ők sem hitték el. Rajta! Elfeledtem megkérdezni megöli vagy befogja csak a vakondot, vagy aki ott dolgozik éppen a föld alatt.

S jöjjön egy fotó a segédkertészről, mindig láb alatt van.

  S világszép Bársonyról, aki nagyon nagyon lassan melegszik.

Az avargyűjő sánta kutya bemozdult, mindkét fotón. Megkamilláztam a lábát, erre sértetten behúzott a faházba, az újabb kezelés elől. Ő tudja.

S néhány fotó, mert szeretem. 

 

 

 

 

Olvastam, láttam, néztem

Bevallom őszintén Virginia  Woolftól régen volt könyv a kezemben, azaz több évtizeddel ezelőtt, s akkor sem tudtam végigolvasni. (Voltam én így mással is, lásd Murakami Haruki, akinek aztán az egész életművét elolvastam.) Most az írónő életének egy szakaszáról írt könyv került a kezembe. Nem is annyira írói munkásságáról, hanem festő nővérével való kapcsolatáról szóló, valamint a körülöttük kialakult művész körről, a Bloomsbury-körről. (A link alatt olyan alaposan és szakszerűen írnak mindezekről, nagyon ajánlom elolvasni.)

Cultura Magazin cikke csak engedéllyel másolható.

 A nővére házasságáról, s ő- lévén köztük korábban nagyon szoros testvéri kapcsolat- milyen nehezen viselte el. Hogy próbálta ezt szétdúlni, rendkívül érzékeny idegrendszerét mennyire viselte meg, hogy háttérbe került. Női író ír érzékenyen nők kapcsolatáról, háttérben a kortársak, s az ő művészetük, kezdeti próbálkozásaik, s nem utolsó sorban a múlt század eleji London. Engem beszippantott a könyv világa.

Aztán ahogy lenni szokott, az emberben dolgozni kezdett. Kezdtem utána olvasni. Megnézni a festményeket, fotókat róluk, munkáikról, otthonaikról. Kiderült, hogy jelentek meg Bloomsbury stílusban készült lámpák, kerámiák, sőt Duncan Grant motívumok felhasználásával is. Ahogy nálunk Gustav Klimt motívumok, festmények lettek nagyon népszerűek. A Pinterest nagy kincsesbánya e téren.  S nem utolsó sorban megismerhettem művészetüket is. Pl. A nővérét, Vanessa Bellét, akiről szégyen vagy nem szégyen én nem hallottam. S ismét megpróbálkozom, érett fejjel Virginia Woolf könyveit olvasni.

 

 

S jöjjön végezetül egy film. Az olvasottak után tán ezt a filmet is másként nézem meg , újra. 

 Az órák

Szépségesek

 Ha a fordítást jól értelmeztem a hölgy virágkötő, csodálatos kompozíciókat készít(ett). S valaki, vendége felsóhajtott, milyen jó lenne ezeket otthon is látnia. Így lefotózva vászonra kerültek, mint asztalterítő, ágytertítő, párna, stb. A weboldalát megtekintve egy szót mondhatnék rá: gyönyörűséges.

forrás