Bolhapiacos októberedő

Kunkorodók. 

Tobzódó színek.

A bangita fele már vörös, fele még zöld.

Ezért (is) érdemes a vadszőlőt a kerítésre futtatni.

 

Recept Ágnesnél. A sütemény eszméletlen finom . S egy újabb almás, egy újabb morzsasüti féleség, csak szaggatni kellett.

S vasárnap odaértünk a bolhapiacra is, vettünk nádat a kerítésre, télre, szél ellen, aztán körülnéztünk:

 Keresztszemes, lehet, hogy kár volt otthagynom, ahogy egy képet is, aminek a kerete érdekelt volna, de egy helyen, sarkon hiányos volt.

Mi a cementmolnár? Mit csinálhat?

 Vidám árusok, látták a gépet a nyakamban. Mondtam nekik, hogy nem teszem fel a fészre, nem baj! - válaszoltak, s hamar bepózoltak a fényképezőgép elé.

 Egy másik árus egy kávékészletet "sózott rám" ezer forintért. Retro, NDK-ban készült, egy csésze kicsit lepattant. Megtalálta a helyét. A doboznyi üvegpoharat otthagytam, nem lett volna helye. Egy ezresért sem kellett.

 

 S találtam zománcos kévékiöntőt, s tortasütőt is. Már megérte elmenni. Ezek újak, akkor is. Viszont régóta kerestem ezeket.

Most pedig megyek hajat mosni. Nem szeretem tevékenység....

Kincsek

Bolhapiaci kincsek, pár hetesek, most találtam a vázlatként mentett bejegyzésre. Kézi festésűek, bár a habánok is nagy kedvenceim, az utóbbi nagyon  szép. Nagyon kedves a szívemnek.  Szeretem magam körül  a cserepeket, kerámiákat. Néha az eladó nem is tudja mit árul (ezt osztrákként adták el nekem, de az alján lévő jel szerint olasz termék). Van amit nagyon sokra tartanak, s van akiről azt hiszi az ember nem is ért hozzá. Ez csak a lászat, nagyon is tisztában van a portéka értékével. S sajnos nagyon sok a lom.... A pécsi vásáron, ott aztán volt választék!