A reggel fokozatai

Zsebivel

A mai napra szabadságoltam magam. Látván, hogy fiam egyedül is boldogul, meg úgy látom nagyon elfekszik, hát kapkodja egy kicsit magát! Szerintem nagyon elfekszik. Indoka mindig van. Nekem akkor sem tetszik, mozognia kellene. (Bár azt mondják erre a baráti körből, eddig se kapkodta magát, az internet teljesen lekötötte. Azért én láttam az ősz óta  többet mozgott. Lassan az idő is engedné a kimenetelt.)

Szóval reggel irány a ház és a maradék állatunk: Zsebi. Etettem, simogattam, neki ez kell, törődni vele. Mellényben voltam  a kertben, alatta két pulóver, még nem is a legvastagabbak. Az a baj csak, hogy nagyon nedves a talaj. Viszont az utoljára látott jégpáncélnak nyoma sincs!

Ebéd után sétálni indultunk volna. Mire összeszedtem magam, eleredt az eső. Nem baj, kutattam egy kicsit diéta és étkezés ügyben. Ő pedig tényleg boldogult otthon, egyedül. (Csak melegítenie kellett.)

Lassan elindulok hazafelé, az eső szakad, de valószínű ez így is marad, nincs mire és miért várnom. Viszont kellett a lelkemnek ez a pár óra, itt mindig feltöltődöm, kikapcsolódom, lesimulok. Pedig csak egy ház. Csak egy ház?

Könyvek

A könyvet a galambossal együtt küldte a kolléganőm. S volt egy harmadik társuk is.




Mindhárom tetszett, de a francia fogott meg legjobban. Önéletrajzi ihletésű, az anya öngyilkossága után ered élete nyomába az írónő, s próbálja megérteni miért cselekedett így? Már előző könyve is megfogott, s nem győzőm a tini korosztálynak ajánlani. Ez a könyv pedig lebilincselt. Azt is elárulom személyes okom is van rá. A gyermekeim apja is mániás depressziós volt, s annak idején ezt nagyon nehezen kezeltem. Ők is. Olvasása közben visszaköszöntek nekem személyes élethelyzetek is. Más család, más ország, más környezet és az  azok adta lehetőségek, mégis van ami közös: a betegség felismerése, a kezelés, a gyerekek helyzete, a család hozzáállása. Mai eszemmel vagy mondjam inkább élettapasztalatommal én is másként állnék hozzá. (Bár akkor én is a saját életemért küzdöttem....s mélységesen magamra voltam hagyva.)

Érdekes  a megismert család története, ahogy segíteni próbálnak neki, miközben bennük van a közzététellel kapcsolatos vívódásuk is. S az ő kételyei, felismerései, küzdelmei húgával együtt gyermekként, majd felnőttként anyjukkal, s a nyomozás eredményeként az elismerés az anyának, hogy bátor volt megtenni ezt a lépést. S nem ítél, kutat, feltár és közzétesz. S ezzel a könyvvel letette mindazt a terhet amit ez a betegség az évek során rájuk rakott.

Füzetemből

A polcon akadtam rá, érdekes éppen mellettem volt. Ebben az átrendezett és összezsúfolt életemben gyakorlatilag alig találom valaminek a helyét.

"Tündérek tették bölcsőjébe a boldogság  adományát. .. Egyeseknek anyajegyük van,  neki vidámságjegye.

Isten egyenesen ír görbe vonalakkal.

A kimutatott bánat növeli mások örömét.

A véletlenek gyakran végtelen sorozattá állnak össze."
Francoise Dorint idéztem, sejtésem szerint a Prücsök című könyvből.

"A másikat elbuktatni nem lehetséges a magam megbuktatása nélkül. Mikor ráébredek erre, az már nem sejtés;  a legkínosabb tudás.Pokoli: elkésett." Korniss Mihály

"Könnyebb félni valamitől, mint vágyni rá."
Timo Parvela

"A boldogság az, amikor sokat kapunk. A  fájdalom az,  amikor ezt mind elveszik. Én nem akarok boldog lenni többé, mert az egyszer nagyon fájni fog." Kiss Ottó: Csillagszemű Márió

Valamikor volt egy olyan kósza gondolatom, hogy kérek mindenkitől egy-egy gondolatot a boldogságról. Oly sokan, oly sokfélét írtak róla. Szerencse, hogy elvetettem.

Végre! kisütött a nap!!!!!!!!!!!!!!!!

Nagyítva igaziak! 

S egy Antal Andi mestermű. Köszönöm Andi!

Nap mint nap

reggelente egy meditációs könyvet forgatok: Olasz Ferenc: Mindörökkön örökké. Ez  a vers most már hetek óta többször elém jött.

Reményik Sándor: Egy lélek állt

Egy lélek állt az Isten közelébe'
S az örök napsugárban reszketett
És fázva félt,
Mert érezte, hogy vonzza már a föld,
És keserűn kelt ajkán a "miért",
Mikor az Isten intett neki: "Készülj!

Valaki ott lenn meg akar születni,
Neked szőtték e színes porhüvelyt:
Pici kezeket, pici lábakat;
És most hiába, le kell szállanod,
Öröktől fogva te vagy kiszemelve,
Hogy e testet betöltsd,
Mint bor a kelyhet, ampolnát a láng.
Menj és ne kérdezz, ennek meg kell lenni!"

S szólt a lélek: "Én nem akarok menni!
Én boldog vagyok Veled, Istenem;
Mit vétettem, hogy egedből kivetsz?
Mit vétettem, hogy le kell szállanom,
S elhagynom búsan és reménytelen
Az angyalokat, testvéreimet?
Mit vétettem, hogy le kell szállanom,
S felöltenem a gyötrő Nessus-inget,

A meghasonlás örök köntösét,
A nekem szabott hitvány rongy-ruhát?
Ki bor vagyok: a Végtelennek vére,
S láng, mely üveg alól is égig ér:
Mit vétettem, hogy bezársz engemet
Kehelybe, amely megrozsdásodik,
S ampolnába, mely romlandó cserép?!"

És szólt az Isten szigorún: "Elég!
A törvény ellen nincsen lázadás!
Ha milliók mentek panasztalan,
Talán te légy kivétel?
Mint a fiókát az atyamadár:
Kivetlek. Tanulj meg jobban repülni,
S jobban becsülni meg az örök fészket!"

S az Ige alatt meggörnyedt a lélek.
Szomorún indult a kapu felé,
De onnan visszafordult: "Ó Uram,
Egy vágyam, egy utolsó volna még;
Egy angyalt, testvér-lelket hagytam itt,
Szerettük egymást véghetetlenül,
Tisztán, ahogy csak a mennyben lehet,
Szeretném viszontlátni odalenn,
Ha csak egy percre, ha csak mint egy álmot."
S felelt az Úr:
"Menj és keresd! Lehet, hogy megtalálod."
 
Forrás

S e fotó, mert úgy szeretem. Az ember hite néha sajátságos, nem intézményesített, mondhatnám szívbéli.

Mondatok

Melyik az a mondat, amivel őrületbe lehet kergetni az embert? Amikor már az én nyugodt fiam is megjegyzi.... "A r.zs.cs.kk..nt.s.... esetleg még számjegy is mellé"! Néha a kevesebb több.

Pécsi barátnőm mesélte, hogy az ott élő középiskolás osztálytársaink már mind nyugdíjba mentek. Ő még vissza-visszament az óvodájába, a túloldal dadusnénije megjegyezte neki, mennyire hiányzik a munkája nekik. A másik oldalon dolgozó dadus (bár lehet mostanában már őket sem így hívják....! Ő mondta a  maga finom módján: Egyszer csak észreveszik, hogy nincs ott az ember, s hiányzik.

Mondtam, nálunk ez nem fordulhat elő. Mostanában olyan voltam, mint a mesehősök, hol voltam, hol nem voltam. Ma elhangzott a kérdés, mikor megyek dolgozni, mert....   Ezen én magam is meglepődtem. (S szárnyakat adott a takarításhoz, bocsánat a rutin fertőtlenítéshez.)

Tegnap jó, hogy írtam a bejegyzést, mert hamar megnéztem a teendők listáját. Azért korántsem szabadultam meg a fertőtlenítésektől, mosásoktól és vasalásoktól. Legfeljebb egy hónap elteltével kissé könnyebb lesz.

Viszont a "gyermek" eszeget, erre mondhatom:végre! Igaz még gyógyszerrel, de ahogy elnézem napról napra többet. (Azon pedig már csak magamban töprengtem el, hogy amit ehet az  többnyire tartósítószeres. Konzervált, bebíztosított. Elhangozhatna a mondat: hol vannak az én befőttjeim, szörpjeim, stb. A szörpjeim gyógynövény alapúak, azt ő nem issza. Befőttjeim nincsenek, évek óta a kutyát nem érdekelték, minek strapáltam volna magam? Hát ezért! Viszont ezt ki gondolta volna?)