Hogy ne mindig csak templomokat mutassak, jöjjön egy fejfás temető. A faluba már csepegő esőben érkeztünk, kivártuk míg kicsit csillapodik, s nekiálltunk kulcsot keresni.
Nagyon kedves néni jött fel velünk, bottal, nem akart még az autóba sem beszállni.
A templom után még a temető felé is felkísért minket. Aztán elköszöntünk: viszontlátásra. Ez érdekes egy elköszönés, mert esély kevés volt egy újabb találkozásra. Viszont a szükség szorult helyzetbe hozhatja az embert egy harminc körüli lelket számláló zsákfaluban, ahol még bolt sincs. A községháza (rácsos ablakaival) bezárva. Ismét megkerestük, s akkor már egy puszival köszöntem el tőle. S azt sem bántuk meg, hogy eső után még a temetőt is összejártuk.
Bálványok, mintha a Húsvét szigeteken járnánk...
Színe és fonákja
Párok
A 14.képhez: vajon a két fejfa házaspáré lehetett, akik még a haláluk után is egymáshoz-simultak ? Szép ez a temető - ellentétben a mai csicsás, de (szerintem) lelketlen helyekkel.
VálaszTörlésOh, nagyon jó hasonlat. A fejfák igen bizarrak.
VálaszTörlésAmúgy szép az egész teljességében. Igen egyedi.
Latszik hosszu napom volt..fejfajas fat olvastam eloszor...
VálaszTörlésEz nagyon kulonleges Aniko! mennyi kincs, gazdagsag van, ujra racsodalkozom..
azt hiszem, azért nem szeretek temetőkbe járni, mert a maiakban ilyeneket nem látok. Ezekről a teresztenyei csodákról meg még nem is hallottam, pedig elég sok ilyesmit nézek a tévében. Talán Jósvafőn volt valami ezekhez hasonlóak, sajnos, a képek nincsenek már meg.
VálaszTörlés