- mondta szomszédasszonyomnak az elhagyott macska etetője, aki a néni gondozója volt. S jön, hívja Cicót nagy szeretettel. Mint írtam róla Cicónak kölykei vannak, ki tudja hol és hány? A mondat arra való biztatásként hangzott el, ha előkerülnének a szomszédban.
Kiakadtam. Kiakadtam a lelketlenségen, a durvaságon, mert ezek a cicák már nem újszülöttek, vagy 6-7 hetesek. Csak ez lenne a mód sorsuk elrendezésére? Vagy ahogy a nyulakat lecsapják, végezzenek velük is? Azért ez két más helyzet.
Nos, szomszédasszonyom meg is találta a kerti házban a népséget, egy vörös és egy tarka cicuskát. Szépek voltak, gondozottak. Hisztérikusan vitte őket a szomszédba, már a cicák volt gazdájának szomszédjába. Aki, meghallván az anyamacska kereső hangját kiengedte, azaz hozzáengedte a gyilkolásra váró kismacskákat, akiket megőrzésre, átadásra kapott meg. Itt megszakadt nálam a film. Nem tudom mi lett a sorsuk. Az anyjuk jön, enni adok neki. Nem tudom megállni, hogy ne etessem. Már engedi magát simogatni, nyolcasozik. Az ételre jön(né)nek egyéb macskák, négyet számláltam meg. Nos, itt megállunk. Gondolom van gazdájuk.
Azért a mondat időnként bekúszik a tudatomba, s kiráz tőle a hideg. Nem hiszem, hogy csak ez a módja sorsuk elrendezésének. S mivel anyamacska mi lesz az újabb alommal? Almokkal? Az örökösök figyelme eddig nem terjedt? Gondolom egy örökséggel feladatok is adódnak, ha már került nekik egy ház amit szeretnének átépíteni. Én még nem találkoztam velük, azért kérdeznék tőlük.
Nagy szomorúság olvasni az élet farkastörvényét és megélni még nagyobb.
VálaszTörlésEz szörnyű! Biztos, hogy nem fognak az ivartalanításra költeni :(
VálaszTörlésFalusi gyerekkorom legrosszabb élményei az ilyenek.
Nekem borzasztóak, még az újszülött kölykök esetében is, amikor az anyjuk szíve majd meghasad. Azt tudom, hogy megváltani nem tudom őket. Annyit törtem rajta a fejem.Az anyát etetem, ha úgy adódik.
VálaszTörlésszörnyülködve olvastam a szomszéd hozzáállását. Az igaz, hogy a macskaszaporulat sok gondot okozhat, de persze ilyen idős korban már nagyon csúnya dolog agyonvágni őket. Nekünk mindig volt, voltak macskáink, mert volt hogy több is. Az anyamacska nem győzött rejtekhelyet keresni a szüléshez, de nagyapám szinte kivétel nélkül megtalálta és az újszülötteket egyszerűen egy vödör vízbe rakta. Jó lett volna, ha valahova ezt el is dugja, amíg el nem temeti őket. Csakhogy én egyszer megláttam és azon a napon nagyon rossz érzések fogtak el. Később, nagyapa halála után anyámra maradt ez a szörnyű feladat, rosszul is volt tőle, de mit csináljon? a macskák szabadon kószáltak, szomszédoltak, volt amelyik fél év után került elő megtépázva. Akkor anyám addig ápolgatta, kenegette olajjal szemeiket, sebeiket, amíg meg nem gyógyultak. - Iszonyú esetnek voltam tanúja viszont a sógoromnál. Itt építkeztek a közelben, de félbehagyták, eladták a kis házat, hogy leköltözhessenek a férfi szülőfalujába. A kutya, aki egyébként mindig meg volt kötve (egyrészt mert kerítés nem volt, másrészt szerintem náluk is szokás volt vidéken, hogy a kutya ne menjen a "vetésbe") tehát útban volt. A sógoromban nyilván föl se merült, hogy gondoskodjon új gazdáról, egyszerűen fogta a kutyát, körbetekerte a láncot tartó cöveken. Majd fogta a baltát és agyonverte. Pont akkor értem oda, látogatóba mentem épp. Nem tudtam mit csinálni, csak néztem, hányszor csapja még meg, hogy vége legyen a már fölösleges állatnak. Attól fogva úgy megutáltam a sógoromat, aki egyébként férjnek se vált be, folyamatosan verte a nővéremet meg a gyereket is. Öt év múlva váltak el, akkor nővérem beköltözött Siófokra albérletbe. A négyéves gyerek azt mondta: anyu, ezt már sokkal előbb kellett volna!
VálaszTörlésKépes voltál végignézni, ahogy agyonveri a kutyáját ?????????!!!!!!
TörlésHát velem ilyen nem történhetett volna meg - abban bárki biztos lehet.
Mondjuk a testvérem se maradt volna egy ilyen véglénynek a felesége. Még jó, hogy a testvéred és a gyerek élve megúszta.
hát Fodorka, mit tehettem volna? egy idő után persze elfordultam, sírni. Ha közbelépek, tán én is kapok egyet attól a börtöntölteléktől. A nővérem meg odabent sírt a szobában. Ez még semmi, de felcsinálta a másik nővéremet, aki ugyan elég szabados életet élt. Az unokatestvérek tehát féltestvérek.
TörlésJaj...ilyenkor szoktam kérdezni - felfelé nézve: MIÉRT ????????
TörlésDe még sosem jött válasz.
Rémálom, amit itt olvasok - bár nagyon jól tudom, ez a mai magyar valóság (vagy legyek igazságos, valószínűleg máshol is "ez a szokás")...Nem tudom, az ország más részében mi a helyzet, de Pécsett vannak kutya és macskamentő egyesületek, akik ha tudnak segítenek - én írtam is róla, a harmadik (befogadott) cicám ivartalanításának felét kifizették. Nekem mindkettő ivartalanítva van.Van ismerősöm, aki fogamzásgátlót ad a lánycicájának... szóval vannak/lennének megoldások, ha lenne emberség az emberekben.
VálaszTörlésDe nincs. De nincs ! DE NINCS!!!!!!!!!!!!!!!
Ez jó ötlet, majd megérdeklődöm.
TörlésÓooh! Ez van, régen vízbe fojtották a kiscicákat. azóta létezik ivartalanítás.....
VálaszTörlésLétezik, csak: el kell vinni, pénzbe kerül, s sajnos ahogy én is többször tapasztaltam a macskák "fogyók". Vannak, s már nincsenek. Emiatt meggondolandó is. Viszont közrl két hónapos állatoknak így nekimenni, nekem ez szörnyű.
TörlésMég az emberi szeretetről az állatok iránt: a nővérem egyik macskáját sem ivartalanítja, inkább végignézi havonta azok kínlódását, amikor szeretnének pározni. Az idősebb macska már tíz éve így él. És Mari imádja őket! jó, veszekszik, de inkább csak hogy beszéljen valakihez. De hiába mondom neki, hogy csak szenved a macska, ő nem érzi át senkinek a sorsát. Csak konstatálja.
TörlésA nyúl ugyanolyan kedves állat....
VálaszTörlésKatalin, itt a tenyésztettre gondoltam. Igen, az is fáj, ahogy amikor a csirkék nyakát vágják el. Nehéz kérdések ezek.
TörlésBorzalom... Nem tudom kinek a mondása... egy nemzet intelligenciája azon látszik, hogyan viselkedik/bánik az állatokkal.
VálaszTörlés