Oldalak

2017. június 21., szerda

Ahová nagyon nehezen jutottunk be: Rudabánya


  
 Ha az ember elmegy a "világ végére" akkor szeretné is látni azt, amiért odament. A fotó önmagáért beszél vagy inkább sokat elmond. Nagy értékek vannak a városban, s hangulatában mintha évtizekekkel ezelőtti állapotba cseppentünk volna. Hiába, forog a történelem kereke... Fél órát keringtük körbe, amire a lelkész megszánt minket, s beengedett. Mentségre szolgáljon orvoshoz indult. Miközben beszélgettünk kiderült, hogy vannak közös ismerősök is. (Úgy szeretem ezeket a beszélgetéseket...)

Ez az ismertetés mindent elmesél, amit tudnunk érdemes. Kár lett volna kihagyni.

  
















 
 







 


 
 











 


A bejegyzés régebben készült. Ma is ügyintézés, kidőlés, szörnyű,  nem tudott esni. Egyszerűen szétszakított az időjárás.

3 megjegyzés:

  1. Nagyon szep a bejegyzes megint..csak el tudom kepzelni milyen hangulata lehet amikor ott allsz es nezel korul..Koszonom az elmenyt!

    VálaszTörlés
  2. Gyönyörű. Ez is.Micsoda kincsek rejtőznek (csendben) kis hazánkban ! A szemétnek meg mekkora a visszhangja !

    VálaszTörlés
  3. úgy elgondolkodom sokszor ezeken az évszázados faltöredékeken, mintákon, akik alkották már a poruk sincs meg és az utókor mégis látja, gyönyörködik a munkájukban.

    S az is eszembe jut, mit hagy az utókorra a mai ember? milyen freskókat, faltöredékeket? betont, acélt és üveget.

    VálaszTörlés