Hogy ne mindig csak templomokat mutassak, jöjjön egy fejfás temető. A faluba már csepegő esőben érkeztünk, kivártuk míg kicsit csillapodik, s nekiálltunk kulcsot keresni.
Nagyon kedves néni jött fel velünk, bottal, nem akart még az autóba sem beszállni.
A templom után még a temető felé is felkísért minket. Aztán elköszöntünk: viszontlátásra. Ez érdekes egy elköszönés, mert esély kevés volt egy újabb találkozásra. Viszont a szükség szorult helyzetbe hozhatja az embert egy harminc körüli lelket számláló zsákfaluban, ahol még bolt sincs. A községháza (rácsos ablakaival) bezárva. Ismét megkerestük, s akkor már egy puszival köszöntem el tőle. S azt sem bántuk meg, hogy eső után még a temetőt is összejártuk.
Bálványok, mintha a Húsvét szigeteken járnánk...
Színe és fonákja
Párok
