.... és az eső ismét esik

Ezt akartuk, nem? Gondolkodtunk, elmegyünk Kapolcsra. Pár éve nyári "fagyban" töltöttünk el ott  pár napot, estére belegondoltam, milyen hideg jöhet még ezután? Mit vehetünk még magunkra? Van-e még pálinka, amit még  nem ittunk meg? Aztán összecsomagoltunk, s hazajöttünk. Sokat gondolok, főleg a kirakodósokra. A szereplőknek van fedett színpada, legfeljebb nem lesz vagy kevés a közönség. Nekik sem felemelő élmény.

Hiába, az időjárás rendezi az életet.

Vasárnap délután

Reggel, friss, hűvös

Kell ennél több? Felüdítő. Az éjjel esett csak nálunk, csendben, felébredve távoli mennydörgés hangját hallottam csak. Ez is már jó, kellett, nagyon kellett. Vártuk nagyon vártuk.

Esett. Elmondható. Hátul a Zsebi kertben reggelre nyoma sem maradt, oly száraz még a föld most is. Az asztalon a viaszosvászon terítőn látni, hogy azért esett, s a kertben egyetlen növény őrzi még most is a nyomát.

Hajnal. Változó időpontok. A macskaajtó csattanására ébredek. Aztán beindul a ciráda, az éneklés, az "énekszóval" kísért vonulás. Be a konyhába, terepfelmérés. Többnyire nem tetszik a látott, mert a ciráda a háló felé hangzik, folytatódik,  szépen, kieresztve, cifrázva, hogy biztos ami biztos, ébredjenek a gazdik, érkezett Cirnyó úrfi. Ha ügyes a gazdi, akkor csak ő ébred, kel, siet, etet, s természetesen simogat, mert csak úgy tudunk enni, ha simogatva vagyunk előtte, utána. (Micsoda elrontott állatok.) Aztán ismét útra kel az úrfi, ha úgy követelik a hormonjai, vagy jön aludni, természetesen megfelelő énekszó, mit énekszó, ária kíséretében. Aztán a gazdinak lehet visszaaludni, vagy tenni-venni, a kertben, főleg csigázni. Ha már nem tud visszaaludni....


Az élet pedig megy tovább. Van mi meghal, s jön az újabb nyíló virág helyette, utána?

No komment

Tudják, merik, teszik… – Egy tömeg és egy politikai gyilkosság margójára

 

Álmodjunk kertet!

Egy torontói kertben

 


s egy másik, tervezett, az igaz, de az ötlet!

 


 



és egy amatőr kerttervező verseny, nálam a 3. projekt a befutó.


 

Amikor a folyosóra kerül a könyvespolc,

 avagy Tamásnak ismeretlenül, köszönettel. Apám emlékhelye, s Tamlin A baba. Mikor a ruháját kimostam fehér alapruhájában, fehérneműjében volt, s egész másként néz úgy ki. Nem értem pici babának miért ilyen sötét ruhát adnak. 2-2 foga van alul és felül.

Ilyen volt... ilyen lett. Itt a szőnyeg!

 Ilyen volt

ilyen lett, s jönnek a bordó hétköznapok:

s ez még a szolidabb megjelenés, mondhatni a macskanentes változat....mert van nyoszolya, takaró és törülköző. Fél órát pakoltam, hogy fotóképes legyen a szoba. A költözések miatt még nincs mindennek helye, amúgy meg laza a rend vagy sok a cucc? Nálatok hogy van ez? Azt hiszem  a legújabb Otthonban néztem egy házikót. Nem értettem, ennyire kevés a holmijuk? Hol vannak  a könyveik, a jegyzetek, a gyermekjátékok, a ruhák? A... Vagy csak  a fotózás kedvéért mutattak egy kirakatot?

Ajánló

S ahonnan idejutottam= forrás. S tanultam egy jó mondatot a filmből: "Madár sem jár felénk,fillér sem ér ide". Naggyon tetszett, s máshol is aktuális. A pénzek máshova és más, magasztosabb(?) célokra járnak oda...S egy magánmegjegyzés: a tavasszal erre jártunk fotózni, ill. éppen Szuhán. Nagyon szép vidék. Szeretem az ilyen embereket akik akarnak, s tesznek is.

"a minden a semmi általad végtelen ránk ragyog."

Aranyodi Zoltán: Trombitavirág

poszttalanul

ha posztolni tudnám
az illatod
betöltene mindent mi
itt vagyok
a minden
a semmi
általad végtelen
ránk ragyog.
ha posztolni tudnám
az illatod

F: http://www.poet.hu/vers/148645

Bíbor kasvirág

Tavaly nem szerettem, erőteljesen mindenhol ott volt, uralta a terepet. Át is telepítettem Zsebi kertjébe néhány tövet. Idén aztán mindenhol erőre kaptak, most nem uralnak, hanem uralkodnak. Lehet, hogy mégis megszerettem?

Aki mindenhol ott van!

 

Ma reggel

a szemben lévő házak mögötti réten feltörő pára vetette kézbe velem a fényképzőgépet. S hogy a fotózás  a pillanat művészete, bizonyítja, hogy mire a kertbe értem ott már napfényben fürdött minden.

"Remegjek visszatérni az anyaföld kebelére, ahonnan a rózsák fakadnak?"

Már írtam a teakör egyik menyéről, a végre útnak induló életről, akiről az anya bekattanása miatt el kellett búcsúzzanak. Fájdalommal, de mérlegelve, hallgatva az orvosokra.

Sajnos a búcsúzás is csak látszólagos gyógyulást hozott, hiába volt a nagyon melléálló kicsi és nagycsalád. Erősebb volt a betegtárs, az életétől elköszönő betegtárs hatása. Először még időben tudomást szerzett róla a környezet, de, ha valaki valamire elszánja magát nehezen téríthető el. Szemben mondta amit elvártak tőle, de titokban munkálkodott a saját célján. Célján? Azt hiszem  az pozitív. Itt a negatív elképzelés volt az úr, de  az aztán utat és módot talált minden felsőbb orvosi vizsgálat, diagnózis és biztatás ellenére. S a hétvégén végleg hazatérő anyuka, a következő hetet már egy új világban köszöntötte. "... mert elmenni könnyű,  de maradni, várni és élni, nehéz."

Az emberben néha bent szakadnak a szavak....

A bejegyzés többhetes, azóta beszélgettünk a nagymamával. A múló napok  kezdik átértékelni a veszteséget. Kirajzolódik a betegség, a teher, amit viselt, amit viseltek volna, ha gyógyíthatatlanul köztük marad. A fájdalom lassan halványul, mert ki tudja a sors miért így írta az eseményeket? Csak az emlék marad velük örökre, a szép napok, s a lehetőségek elszalajtott ígérete.

A napokban néztem a havi bejegyzéseim számát, jó felére csökkent. Ahogy nőttek a terhelések, gondok, csökkentek a bejegyzések, blogokat is inkább olvasok, néha szólok hozzá. Kevés az idő, vagy inkább mire gép elé kerültem annyira fáradt voltam, annak örültem, ha olvasni tudok, sokakat.

Hogy én írjak? Ahhoz megint erő kellett volna, meg is kérte az árát a szervezetem, de már kifelé mászok a gödörből, jobb az erőnlétem, nyílik a szemem. Tegnap végre eső is érkezett hozzánk is, a 24. órában, az eső hozta a lehűlést, amit vártunk. Illetve a házban jól elvolt az ember, de kint várta volna a kert. A volna a lényeges, mert azért oda más is kellett volna, nemcsak az enyhe idő és az eső. Majd lassan pótlom az elmaradásokat, ha az esőtől erőre kapó csiganépség hagy pótolnivalót. Japán kövérkét hosszú, több hónapos kútkávás erőgyűjtetés után kiültettem  a kertbe, hamuval jól körülkerítve, hátha most nem támadják meg, nem rágják le tövig, hátha... Most új növény került a kútkávára, őt a vakondok folyamatos kitúrásai miatt próbálom ott életre kelteni.

A lakás rendje is megvan, ülőbútorok meg majd valamikor kerülnek, ez mostanában úgysem lényeges. A konyhaszekrény frontjának festése is terv, mondtam is a festőnek még érnek dolgok (az előszoba "berendezése" ügyében is), aztán majd, ha összeállnak, s anyagi lehetőség is kerül rájuk, megoldjuk. Házat, ahol a lakás van burkolni szeretnék, megy huzavona a lakók közt, bevállalják-e vagy sem. Ez havi nem kevés terhelést jelent majd, ha sor kerülne rá. A végösszeget látva a szemem jojozótt, mi kerül ezen ennyibe? Egy lépcsőház, három emelet majd 18 millió forintos külső burkolás. Csak burkolás, csak külső.

 A trombitavirág idén nyíló újdonság.

.. . és a kérdés. Nálatok is ilyen lett a japánlonc?

A faházat vastagon borító növény szárad, elszáradt, pusztul. Ahogy nézem hiába volt a rézgálicos, javasolt permetezés vagy ismételnünk kellene. Nagyon elszomorító a látványa.

Megkóstolnám. Megkóstolnád? Blogajánló

Forrás és recept

Árnyékban

 Zsebi kertészkedett, mi pedig agybajt kaptunk. Gyakorlatilag szétkapta a vakond után kutatva a sziklakert nagyobbik részét.

Ezeket a gömböcskéket imádom!