Oldalak

2015. július 26., vasárnap

Reggel, friss, hűvös

Kell ennél több? Felüdítő. Az éjjel esett csak nálunk, csendben, felébredve távoli mennydörgés hangját hallottam csak. Ez is már jó, kellett, nagyon kellett. Vártuk nagyon vártuk.

Esett. Elmondható. Hátul a Zsebi kertben reggelre nyoma sem maradt, oly száraz még a föld most is. Az asztalon a viaszosvászon terítőn látni, hogy azért esett, s a kertben egyetlen növény őrzi még most is a nyomát.




Hajnal. Változó időpontok. A macskaajtó csattanására ébredek. Aztán beindul a ciráda, az éneklés, az "énekszóval" kísért vonulás. Be a konyhába, terepfelmérés. Többnyire nem tetszik a látott, mert a ciráda a háló felé hangzik, folytatódik,  szépen, kieresztve, cifrázva, hogy biztos ami biztos, ébredjenek a gazdik, érkezett Cirnyó úrfi. Ha ügyes a gazdi, akkor csak ő ébred, kel, siet, etet, s természetesen simogat, mert csak úgy tudunk enni, ha simogatva vagyunk előtte, utána. (Micsoda elrontott állatok.) Aztán ismét útra kel az úrfi, ha úgy követelik a hormonjai, vagy jön aludni, természetesen megfelelő énekszó, mit énekszó, ária kíséretében. Aztán a gazdinak lehet visszaaludni, vagy tenni-venni, a kertben, főleg csigázni. Ha már nem tud visszaaludni....


Az élet pedig megy tovább. Van mi meghal, s jön az újabb nyíló virág helyette, utána?




1 megjegyzés:

  1. Mintha csak rolam irtal volna Aniko:)) es itt is simogatas van elotte, kozben, utana:D A kutyat idonkent a labammal szoktam nehogy kimaradjon, mert mindennek egyszerre kell tortenni.

    VálaszTörlés