A napokban néztem a havi bejegyzéseim számát, jó felére csökkent. Ahogy nőttek a terhelések, gondok, csökkentek a bejegyzések, blogokat is inkább olvasok, néha szólok hozzá. Kevés az idő, vagy inkább mire gép elé kerültem annyira fáradt voltam, annak örültem, ha olvasni tudok, sokakat.

Hogy én írjak? Ahhoz megint erő kellett volna, meg is kérte az árát a szervezetem, de már kifelé mászok a gödörből, jobb az erőnlétem, nyílik a szemem. Tegnap végre eső is érkezett hozzánk is, a 24. órában, az eső hozta a lehűlést, amit vártunk. Illetve a házban jól elvolt az ember, de kint várta volna a kert. A volna a lényeges, mert azért oda más is kellett volna, nemcsak az enyhe idő és az eső. Majd lassan pótlom az elmaradásokat, ha az esőtől erőre kapó csiganépség hagy pótolnivalót. Japán kövérkét hosszú, több hónapos kútkávás erőgyűjtetés után kiültettem  a kertbe, hamuval jól körülkerítve, hátha most nem támadják meg, nem rágják le tövig, hátha... Most új növény került a kútkávára, őt a vakondok folyamatos kitúrásai miatt próbálom ott életre kelteni.

A lakás rendje is megvan, ülőbútorok meg majd valamikor kerülnek, ez mostanában úgysem lényeges. A konyhaszekrény frontjának festése is terv, mondtam is a festőnek még érnek dolgok (az előszoba "berendezése" ügyében is), aztán majd, ha összeállnak, s anyagi lehetőség is kerül rájuk, megoldjuk. Házat, ahol a lakás van burkolni szeretnék, megy huzavona a lakók közt, bevállalják-e vagy sem. Ez havi nem kevés terhelést jelent majd, ha sor kerülne rá. A végösszeget látva a szemem jojozótt, mi kerül ezen ennyibe? Egy lépcsőház, három emelet majd 18 millió forintos külső burkolás. Csak burkolás, csak külső.

 A trombitavirág idén nyíló újdonság.

.. . és a kérdés. Nálatok is ilyen lett a japánlonc?

A faházat vastagon borító növény szárad, elszáradt, pusztul. Ahogy nézem hiába volt a rézgálicos, javasolt permetezés vagy ismételnünk kellene. Nagyon elszomorító a látványa.