s hozzátehetném, néhány búcsúzás fáktól (ahogy a Vidd hírét az igazaknak c. könyvből az ausztrál bennszülöttektől megtanultam.)
Egy görbeágú fűztől, van hivatalos neve is biztos, rossz helyre nőtt, megfulladt ő is, a bokrok is, amikre ráhajolt. S egy szintén rossz helyen nőtt őszibarackfától. Tudom, tudjuk várni kellett volna a lombhullásra, mi kicsit úgy dolgozunk, amikor éppen jelenlét van, akkor teszünk dolgokat. Még maradt egy díszfa, lent a kert közepén, ami odakerült, gyümölcse nincs, de árnyékolja a kicsi almafát. Mennie kell, a következő búcsú hozzá szól majd.
Volt némi ágyásbővítés, főleg az állandó ledamilozás miatt szélesítettük, hogy megóvjuk a málnákat. Eddig a történetük így szólt: ültetés, damilozás, fagy, s mikor helyrejöttek jött ismét a damil... Reméljük most szerencsésebb lesz a jövőjük. S kijelöltük a ribizli helyét, s környezetébe kerül majd málna, már csak ásni kell itt. S kirázni a földet, ahogy felénk nevezik. Ez a nehezebb, a feltörés, mozdulni alig tudok, tudunk.
Az ember tudatlan, lassan tanulja a kertet, a ribizlik semmire sem mentek, már akiket a damil.... Nálunk a damil a mumus. Most ágyást ásunk köréjük, nem a gyepben maradnak, meglátjuk, mire megyünk így velük?! Lehet, hogy a levenduláim fejletlenségeinek is a gyepbe ásás az oka? Persze megfelelő nagyságú helyet megtisztítottunk a számukra, s mégis, elégedetlen vagyok velük. S amit nem értek, piacon vettem a tavasszal palántákat. Szépek, dúsak, virágot nem hajtottak. Tavaly még az áruházlánciak is virágoztak már.
S a visszavágott virágaim, az esők miatt dúsak, zöldek, tényleg magukhoz tértek, már csak a beígért utóvirágzást várom. S a primulák? mindegyik tele virággal! Ők nagyon jó helyre kerültek, élik a világukat.
és a harcostársak, amikor két, amúgy harcias macska egymás útjába kerül. Eztán ugrottak egymásnak hullt csomókban a szőr, véreztek a fülek, stb.
És újabb pusztulás és búcsú Bobitól, aki 26 !!!!! év után hagyta itt a jobboldali szomszédainkat.
