Munka után gyors ebéd, s

rohantam ki a házba. Munkák vártak a kertben, diószedés, hagymások ültetése. Addig, míg egy rágott hagymára (tán krókuszé lehetett) nem leltem. Rögtön leállítottam az ültetést.

Volt alkalmam  diólevelet gyűjteni, kutyát simogatni, labdát dobálni neki, s néha hívni a  Mózsikat. Ez volt az abszolut felesleges dolog... fáj a szívem értük. A hirdetőcéduláimra egy hívás sem érkezett, mint várható volt. Falun  macskatúltengés van, én vagyok csak macskasirató bolond. S akkor még kutyaharapást szőrével alapon egy könyvet is a kezembe nyomtak.



Mert ugyebár van könyvtárban élő macskáról írott könyv

sőt még vak cicáról is íródott

S még van annyi, én is írtam már a blogban többről is. A "szerelmem" Findusz. S akkor szórakoztatásul jöjjön egy film a sorozatból. Kutyaharapást szőrével....

Amúgy a ház körüli macskarend éber őre, a szerencsétlen száműzött, a kiéheztetett, ő köszöni jól van, éli világát, mint macska, mint falusi macska. (Ahogy megfogalmaztam: eddig "ember" volt, végre macska lett.) Most éppen egy közös széken osztozva vesemelegítőként tölti az estéjét.