A hajnali vihar fél négykor ébresztett fel, azóta félóránként próbálkozom minden módon visszaaludni. Nem sikerült. Milyen leszek ma egész nap? Szörnyű még belgondolni is.
Kathleen Flinn könyvével vigasztaltam magam, vagy inkább próbálkoztam.
A recenzió és a fotó elmond a könyvről mindent. Most olvasom. (DVD-n is megnézhető...)
Viszont a hétvége olvasmánya volt egy másik részben
főzős könyv:
Ezt nagyon kedveltem, bár kevésbé tanított főzni, mint az előző, viszont nagyon emberi, szerethető és érzelemteli könyv volt. Holly csetlésbotlásai a szerelem útvesztőiben, de mindenképpen Camilla nagymama világa, aki úgy főzi/főzte az ételeit (a főzőtanfolyamain is), hogy mellékelni kell hozzájuk egy heves kívánságot vagy boldog emléket.".. csak a szív hangja megy bele az ételbe, nem maga az emlék vagy a kívánság." ""..a lényeg éppen a kívánságban és az emlékezésben van - nem csak akkor, ha a kívánság teljesül, vagy az emlékezés fáj. Hanem, mert amikor kívánsz valamit, akkor kérsz. S amikor kérsz, akkor próbálkozol." Csodálkozhatunk-e ezek után, hogy Holly is is étellel teszteli, hogy ki is az igazi szerelme? Néha nagyon kellenek az embernek az ilyen, ún. női könyvek (is). Ha már mellette ott volt Ernest Hemnigway Veszélyes nyár c. könyve. Évtizedekkel ezelőtt olvastam az írásait, most újra elővettem a Párizsi feleséget olvasva. Bevallom a bikaviadalok világa nem tartozik álmaim, szívbéli dolgaim közé, viszont annyira szerethetően, annyi lírával ír e kemény helyzetekről, a matadorok világáról, küzdelmeikről a bikákkal, s versengéseikről, hogy nem tudtam letenni a könyvét. Néha érdemes tőlünk távol álló világokba is kirándulást tenni, főleg egy ilyen szakavatott vezetővel!
